Megfordultam , és megpillantottam azokat, akikre Nate mutatott. Két férfi és egy nő közeledtek sebes létekkel felénk. A nő pár lépéssel beelőzte társait, így, úgy tűnt, mintha ő lenne a vezér a társaságban. Mindhárman piszokkal teli halásznadrágot, vagy inkább annak a maradékát, viselték és egy egyszerű fehér pólót. Úgy nézett ki, mint egy katonai egyenruha.
- Eresszétek el! - üvöltötte már messziről a nő. - Hallottátok, lököttek?
- Mit tettek vele?! - közeledtem a háromtagú csapat felé rohamosan és üvöltve. - Mit tett vele?! Válaszoljon!
Lendült az öklöm, és eltalálta a vezér arcát.
Chuck óvatosan odalopózott mellém.
- Ezt nem kellett volna. - állapította meg.
- Hogy merészeled?! - kelt ki magából a nő, vörös fejjel.
Egyik pillanatról a másikra elkezdtek mozogni az arcizmai, a karján a szőre erősen megsokasodott és az ápolatlan körmei hegyes karmokká alakultak át, és hirtelen egy dühös vérfarkas állt az orrom előtt.
Felvettem a támadó állást. Mellettem Chuck is ugyanezt tette. Hátranéztem, Nate a földön feküdt, és nem tudott felállni. Ahogy visszafordultam, nem egy, hanem három farkassal találtam szemben magam. A nő testőrei is alakváltók voltak.
Ketten voltunk hármójuk ellen. Mi ez, ha nem fair küzdelem?
Az egyik nekem ugraszkodott, a másik kettő Chuck-nak. Mielőtt ideérhetett volna, felugrottam a fára, de ott mégsem ülhettem egész végig, hogy barátomra hagyjam a piszkos munkát. Egy határozott mozdulattal visszatértem a talajra, a farkasbőrbe bújt nő mögé, aki ezt észlelte, és egy könnyed mozdulattal megfordult. Tenyerét erősen a nyakamra szorította, elszorítva ezzel a légcsövemben áramlott levegő útját. Oldalra pillantva láttam, hogy Chuck-ot is legyőzte két ellenfele, de neki a nyaka körül tartott erős karok állják ellen a levegővétel útját. A torkomat markolászó nő száját hangos kacaj hagyta el.
- Azt hittétek legyőzhettek? Tévedtetek. - dicsekedett örömittasan. - Na mindjárt megmutatjuk, hogy kik vagyunk. Tresh! Daemon! Öljétek meg őket! - parancsolta.
Chuck egyik védelmezője gyorsan odaballagott hozzám, ugyanúgy nyakam köré fonta hosszú ujjait. Egyre erősebben szorította. Másik kezében hirtelen egy karó került elő. Csinálja már gyorsan! Imádkoztam magamban. Már így is többet éltem, mint kellett volna...
A fadarabot szorongató kezével egyre közelebb került a szívemhez. Várt. Kereste a helyet, ahová be tudná szúrni. Aztán lassan felemelte a karját, hogy lendületet vegyen, de egy hang megállította. Nate-é.
- Hagyd őket! - mondta parancsoló hangon.
- Itt nem te parancsolsz, értetted? - szólt bele a nő is. - Öljétek meg! - fordult aztán a két nagydarab testőrhöz.
- Ha megölöd őket, engem sem látsz többet! - Miért lenne az nekik olyan fontos, hogy lássák még? Gondolkodtam...
A nőn látszott, hogy ez a mondat elgondolkodtatta. Választás elé került. Állkapcsa megrendült, így kilátszottak hegyes metszőfogai.
- Legyen. Engedjétek el őket! - egyezett bele.
A két férfi eldobta a karókat, és levették a kezüket a torkunkról.
Nate feltápázkodott a földről, és elindult felénk.
- Mondanom kell valamit. - szegezte felénk, és elindult az ellenkező irányba, mint amelyiken az apró farkascsoport állt.
Chuck-kal követtük őt.
Kíváncsi voltam, mi volt ez az egész...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Olvasóim!
Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok, és remélem megbocsájtjátok nekem azt, hogy már-már két hónapja nem írtam semmit. És ezennel se a leghosszabb fejezetet hoztam nektek.
De a téli szünetben lesz időm bővel, szóval ne higgyétek, hogy elfeledkeztem rólatok!
Jó szünetet és ünnepeket!
Ölel titeket: Barby
