2014. december 18., csütörtök

Vérfarkasok

Megfordultam , és megpillantottam azokat, akikre Nate mutatott. Két férfi és egy nő közeledtek sebes létekkel felénk. A nő pár lépéssel beelőzte társait, így, úgy tűnt, mintha ő lenne a vezér a társaságban. Mindhárman piszokkal teli halásznadrágot, vagy inkább annak a maradékát, viselték és egy egyszerű fehér pólót. Úgy nézett ki, mint egy katonai egyenruha.
- Eresszétek el! - üvöltötte már messziről a nő. - Hallottátok, lököttek?
- Mit tettek vele?! - közeledtem a háromtagú csapat felé rohamosan és üvöltve. - Mit tett vele?! Válaszoljon!
Lendült az öklöm, és eltalálta a vezér arcát.
Chuck óvatosan odalopózott mellém.
- Ezt nem kellett volna. - állapította meg.
- Hogy merészeled?! - kelt ki magából a nő, vörös fejjel.
Egyik pillanatról a másikra elkezdtek mozogni az arcizmai, a karján a szőre erősen megsokasodott és az ápolatlan körmei hegyes karmokká alakultak át, és hirtelen egy dühös vérfarkas állt az orrom előtt.
Felvettem a támadó állást. Mellettem Chuck is ugyanezt tette. Hátranéztem, Nate a földön feküdt, és nem tudott felállni. Ahogy visszafordultam, nem egy, hanem három farkassal találtam szemben magam. A nő testőrei is alakváltók voltak.
Ketten voltunk hármójuk ellen. Mi ez, ha nem fair küzdelem?
Az egyik nekem ugraszkodott, a másik kettő Chuck-nak. Mielőtt ideérhetett volna, felugrottam a fára, de ott mégsem ülhettem egész végig, hogy barátomra hagyjam a piszkos munkát. Egy határozott mozdulattal visszatértem a talajra, a farkasbőrbe bújt nő mögé, aki ezt észlelte, és egy könnyed mozdulattal megfordult. Tenyerét erősen a nyakamra szorította, elszorítva ezzel a légcsövemben áramlott levegő útját. Oldalra pillantva láttam, hogy Chuck-ot is legyőzte két ellenfele, de neki a nyaka körül tartott erős karok állják ellen a levegővétel útját. A torkomat markolászó nő száját hangos kacaj hagyta el.
- Azt hittétek legyőzhettek? Tévedtetek. - dicsekedett örömittasan. - Na mindjárt megmutatjuk, hogy kik vagyunk. Tresh! Daemon! Öljétek meg őket! - parancsolta.
Chuck egyik védelmezője gyorsan odaballagott hozzám, ugyanúgy nyakam köré fonta hosszú ujjait. Egyre erősebben szorította. Másik kezében hirtelen egy karó került elő. Csinálja már gyorsan! Imádkoztam magamban. Már így is többet éltem, mint kellett volna...
A fadarabot szorongató kezével egyre közelebb került a szívemhez. Várt. Kereste a helyet, ahová be tudná szúrni. Aztán lassan felemelte a karját, hogy lendületet vegyen, de egy hang megállította. Nate-é.
- Hagyd őket! - mondta parancsoló hangon.
- Itt nem te parancsolsz, értetted? - szólt bele a nő is. - Öljétek meg! - fordult aztán a két nagydarab testőrhöz.
- Ha megölöd őket, engem sem látsz többet! - Miért lenne az nekik olyan fontos, hogy lássák még? Gondolkodtam...
A nőn látszott, hogy ez a mondat elgondolkodtatta. Választás elé került. Állkapcsa megrendült, így kilátszottak hegyes metszőfogai.
- Legyen. Engedjétek el őket! - egyezett bele.
A két férfi eldobta a karókat, és levették a kezüket a torkunkról.
Nate feltápázkodott a földről, és elindult felénk.
- Mondanom kell valamit. - szegezte felénk, és elindult az ellenkező irányba, mint amelyiken az apró farkascsoport állt.
Chuck-kal követtük őt.
Kíváncsi voltam, mi volt ez az egész...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Olvasóim!

Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok, és remélem megbocsájtjátok nekem azt, hogy már-már két hónapja nem írtam semmit. És ezennel se a leghosszabb fejezetet hoztam nektek.
De a téli szünetben lesz időm bővel, szóval ne higgyétek, hogy elfeledkeztem rólatok!

Jó szünetet és ünnepeket!

Ölel titeket: Barby


2014. október 15., szerda

Újra találkozás

A vadászok után, szerencsére nem került elénk több akadály előző nap, így Chuck-kal találtunk egy tavacskát ahol az idő többi részét töltöttük. Igazán romantikus volt. Persze ha lett volna csók...De nem volt. Én szerencsémre, vagy éppen sajnálatomra. Nem tettem még pontot a "Jace-es pillanatnyi csók" végére, így nem lehetek olyan, aki fűvel-fával nyálcserét végez....Nem vagyok Diana!
Csak ültünk a parton és fogta a kezem. Beszélgettünk úgy mindenféléről. Ezt szeretem benne, hogy nincs egy kimondott beszédtéma, hanem ami jön. Mindenről tudunk együtt beszélni, és ő is megoszt velem mindent. Legalábbis én ezt érzem, és reménykedem benne, hogy ő is.
Aztán egyszcsak elnehezedtek a szempilláim a fáradságtól, és elaludtam a fiú vállán.

                                                                     ***
Reggel egy fa tövében ébredtem, és magam mellett észrevettem Chuck barna haját és izmos testét.
Túl távolinak éreztem, így megpróbáltam közelebb furakodni hozzá.
Addig forgolódtam, míg mindez sikerült, de akkorra egy sötétbarna színű szempár állja el a nap útját.
-Felébresztettelek?-kérdeztem halkan.
-Nem, már amúgy is fent voltam.-nyugtatott meg, de tudom, hogy ezt a nemes hazugságot, azért csinálta, hogy ne érezzem rosszul emiatt magam. Hát, őszintén nem jött be a terve. Gondolom a nagy mocorgásomtól egy téli álmot alvó grizzly medve is felébredne...
-Hogy aludtál?-érdeklődtem.
-Este még sokáig gondolkodtam, de utána jól.-mosolygott.
-És min?
-A vadászokon.
-Kérlek ne! Csak egy pár napra felejtsük el őket! Kérlek! Most érezzük jól magunkat, és ezek után úgyse jönnek ide vissza! Az az egy végképp...Láttad a fejét? Lerítt róla, hogy felhagy a vadászszakmával...
-De Jenny! Én nem tudom úgy jól érezni magam, hogy tudom, hogy akármikor idejöhetnek és rájöhetnek, hogy te vagy a térkép? Nem tudom, érted? - mondta. Ettől meg kellett volna hatódnom? Tudok magamra vigyázni, nincs szükségem bébiszitterre, csak egy barátra, akivel nem a térképről, meg miegymásról tárgyalunk. Ha eddig nem jöttek rá. akkor miért jönne most el annak a pillanata?!
-De nem értesz! Több mint 300 évük volt rá, hogy erre rájöjjenek! Miért most bukkanna elő a fejükből ez az ötlet?! Kérlek!-néztem rá könyörgően.-Csak még ezen a napon ne agyaljunk a vadászok elméletén! Kérlek!-ismételtem meg a kérésem.
-De...
-Nincs de! Kérlek!
-Oké..., de holnap megbeszéljük a vadászokat! Megígéred?-adta ki a kompromisszumot.
-Igen.
-Gyere ide, hadd öleljelek meg, te "világ makacsa"...!
Ennek a kérésnek nem állhattam ellen. És ez a becenév még illik is hozzám. Ez tetszik.
-A biztonság kedvéért ne maradjunk sokáig egy helyen, ezért találtam egy jó helyet fenn a hegyen.-mutatott az egyik nem messze lévő, fákkal teli kiemelkedett rögre.
-Menjünk!
Összeszedtük a cuccunk, igaz abból se volt túl sok.
Chuck vitte a hátizsákot. Nem siettünk, ezért nem használtuk a "szuper erőnket". Néztük a tájat, hogy esetleg hol lenne érdemes tábort verni.
Letelepedtünk volna egy alkalmasnak tűnő tisztáson, de úgy láttuk, hogy valaki már beelőzött itt minket.
Találtunk egy leégett tábortüzet, ami a fa alapján még egészen friss...
Hirtelen mozgás támadt mögöttem, és én csak egy árnyat látok elsuhanni, ami pont felém tart. Szerencsémre Chuck is meglátta, és beállt közém és az árny, aki valószínűleg egy kóbor vámpír, közé. Barátom egy gyors mozdulattal elkapta a suhanó kezét, és egyre közelebb húzta magához, hogy megvédjen tőle.
De hirtelen felismerem az árnyat.
Nate.
-Chuck ereszd! Ez Nate!
A fiú engedelmeskedett nekem, és felismerte az iskolában megismert legjobb barátját.
Csapzott volt és koszos. Mint egy hajléktalan.
-Jenny?-kérdezte halkan.
-Igen. Mi történt veled? Hogy kerülsz ide? És miért nézel így ki?-mutattam újdonsült külsejére. Nem tudtam volna elképzelni, hogy ha bárki azt mondta volna ezelőtt, hogy egyszer így fogom látni a márka mániás, és mindig divatos Nate-et.
-Nem tehettem róla, megtaláltak és átváltoztattak ilyenné...-mutatott végig magán.
-Kik?-hajoltam közelebb hozzá, hogy halljam a válaszát.
-Ők!-mutatott mögém, mire én hátrafordultam...

2014. szeptember 13., szombat

Február 15.

Reggel arra ébredtem, hogy a nap besüt a sátor kinyitott ablakán. Az elején megijedtem, hogy valami nincs rendben, ha ki van nyitva, de aztán az oldalamra fordulva észrevettem, hogy Chuck nincs mellettem...
Az első gondolatom pesszimistaként az volt, hogy elrabolták a vadászok, de az logikátlan lenne, ha engem itthagynának....
Kikászálódom a fekvőhelyről, egyenesen a napsütésre.
Ott meglepetésemre Chuck-ot találom, aki éppen...süt.
-Jó reggelt!-mondta, ahogy észrevett, mert én semmit se tudtam mondani a csodálkozástól.- Csináltam magunknak reggelit.-tette hozzá, amint meglátta a döbbent arcom.
-Neked is.-mondtam felocsúdva.-Köszi, ez rendes tőled!
Ilyet még nem csinált nekem senki,csak a szüleim anno, azért döbbentem le ennyire.
Jobban körülnéztem, mit csinált. Reggel elment vadászni, mert a tűzön egy-egy nyúl forgott és mellette két kicsi ugrándozott egy gyorsan összeeszkabált ketrecben.
-Idd meg!-nyújtotta ide nekem az egyiket.
Én meg elvettem és ahogy a számhoz emeltem, előjöttek a hosszú szemfogaim...
Közelebb húztam és éreztem ahogy a nyúl vére szétáramlik a számban, ami egy tökéletes érzés volt.
Eközben ráeszméltem arra, hogy már egy jó ideje nem ettem. Ezért még többet akartam, nem volt elég ez az egy.
Oldalra sandítok és látom, hogy ő is ugyanezt csinálja.
Elmúlt az illúzióm, hogy esetleg elkérjem az ő adagját is.
-Szerzek még kettőt.-mondom neki, így burkoltan közölve, hogy még éhes vagyok. Vérre vagyok éhes.
-Veled megyek. Ne menj egyedül!
-Egyél nyugodtan tovább, mindjárt jövök.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Siess!
-Oké.
Ezzel odaléptem hozzá és adtam neki egy puszit megnyugvás végett. Aztán elfutottam.
Azt kérte siessek. Csak, hogy egyetlen nyúl vagy őz, vagy akármi sincs most a közelben. Ez nem lehet igaz!
Mérgelődve futottam tovább.
Aztán megálltam. Éreztem valamit. Valami nem állatit.
Körbeszaglásztam, hátha így jobban ki tudom venni, mi az.
A következő pillanatban egy háló húzott le a földre. Nem akármilyen háló, a vadászok hálója. Be van hintve a "vámpírölő", latin nevén Liliom martagon, azaz turbánliliom porával. Ami ha vámpírhoz ér, égető fájdalmat okoz.
Pont ezt érzem én is.
Legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól, de nem bírok. Nem akarom, hogy tudják, ez mennyire fáj nekem.
Lépteket hallok és egy fekete csizmás férfi áll előttem, de csak ennyit látok belőle.
-Egy vámpír! Nem gondoltam volna, hogy azóta a tűz óta visszamerészkedtek ennek az épületnek a közelébe.-mondta fintorgó hangon.
Nem szólok hozzá. Azzal elveszíteném magam felett a kontrollt.
Ismét lépteket hallok, ezúttal többet. Talán 2-3 emberét.
-Egyszer hasznossá tetted magad Jimmy?-kérdezi tőle egy most idejött férfi.
-Hagyd már Eric! Ne szívd a vérét!-mondja egy női hang. De az utóbbi mondatot, mintha már hozzám idézte volna.
-Vigyük el!-adja ki a parancsot az Ericnek nevezett férfi.
Azzal a lendülettel megfogta a hálót és elkezdte húzni a földön, velem együtt.
Menet közben, Jimmy magától elesik.
-Mi van veled?!-ordítja le Eric.
Ebben a pillanatban akkora roppanás hallatszott, de nem tudtuk honnan jött.
Eric orrának volt ilyen hangja.
A mellette álló nő, rögtön egy karót húzott elő a kabátja zsebéből.
Hirtelen egy nagy vágás került a körém tekeredő hálóra, de nem láttam ki tehette. Valószínűleg az a vámpír aki betörte Eric orrát.
Ebben a pillanatban láttam meg, hogy a fáról ráugrik valami Eric nyakába.
Chuck volt az.
Hirtelen mozdulattal megcsavarta a fejét, ami kiszakadt a helyéről, így a teste többi része holtan esett össze.
A nő erre rátámadott a karóval Chuck-ra, de nem elég ügyesen ahhoz hogy szívbe találjon.
Így csak fájdalmat okozott neki, amit természetesen ő is próbált titkolni.
A nő belátta, hogy nem céloz ehhez a példányhoz elég ügyesen, ezért ledobta a földre a karót és egy ügyes kézmozdulattal gyomorszájon vágta a barátomat.
Erre erőt vettem magamon, hogy kikeljek a hálóból a nyíláson, bármilyen fájdalommal és égető érzéssel jár ez. De nem fogom végignézni, ahogy egy vámpírvadász megöli az egyik barátomat. Veszítettem már el elég embert. Chuck ne legyen köztük!
Egy gyors, de fájdalmas mozdulattal kimásztam a résen, és rögtön éreztem, hogy a virág hagyott égési sérülések kezdenek begyógyulni.
Nem tétovázva tovább nekirontottam a nőnek, kirúgtam a lábát, így a földre került, majd erősen behúztam neki a jobb, majd a bal arcára. Végül Chuck kitépte a torkát a helyéről, így a nő élettelenül a feküdt a földön.
Ezután azt a férfit kezdtem el keresni a tekintetemmel, aki elkapott a hálóval, de már nem találtam sehol.
Elmenekült.
-Egyikük elmenekült.-jelentettem ki.
-Nem lesz nehéz végezni vele, hisz egyedül van. És jól vagy?
-Igen, hála neked.
És ölelésébe borultam, így elmenekülve minden külső bajtól.


2014. szeptember 5., péntek

Szülinapom folytatása

Amikor megláttam a nyakláncot, úgy éreztem, hogy kihagy egy ütemet a szívem. A sírás is kerülgetett. De nem akartam Chuck előtt elsírni magam, igaz valószínűleg megértette volna...
-Köszönöm.-suttogtam neki.- Mióta hordod ezt magadnál?
-Egy ideje...-vallja be.
Nem tudom, mi vezérelt, de hirtelen a nyakába borultam, amitől elállt a szava.
-Bocsi...-kértem elnézést rögtön, hogy feleszméltem a helyzetből.
-Semmi baj, tudom mit érzel most. Emlékszel, amikor meséltem neked Liz-ről?
Bólogattam.
-Én is elmenekültem utána. Nem bírtam a bűntudattal.
Beszélgetés közben elkezdünk sétálni, az jót tesz.
Csak haladunk egymás mellett, de még ettől is a szívem a torkomban kalapál, és arra vágyik, hogy esetleg megfogja a kezem...
-Én is így vagyok vele...Számtalanszor eszembe jut Elle és az az érzésem, hogy milyen tehetetlen vagyok és voltam azon az estén és...-ekkor előtört az, amit az előbb meg akartam akadályozni, hogy Chuck úgy lásson. Sírva.
-Ne sírj!-kérlelt és erősen magához ölelt.
Én meg csak szívtam be az illatát és azt jól az agyamba eltárolni, hogy ha szükségem van erre az emlékre, csak vissza kelljen gondolni rá.
-Minden rendben van, itt vagyok neked.- próbált megnyugtatni.- Sss, semmi baj...
Kezdtem megnyugodni. Úgy éreztem, hogyha itt van mellettem, biztonságban vagyok.
-Teljesen normális, ha sírsz, hiszen a legjobb barátnőd volt már évszázadok óta.- mondta és nyomott egy csókot a homlokomra.
Megnyugodtam. Akkor nem néz egy sebezhető sírós ringyónak.
-Köszi.-mosolygok rá, megnyugvásképp, hogy jól vagyok.
Letörölte a hüvelykujjával az utolsó könnyeket amik az arcomon ragadtak és nyomott hagytak maguk után.
-Minden rendben van. Itt vagyok neked, és sose foglak elhagyni.- mondta és egy kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen azokkal a csillogó zöld szemeivel és megfogta a két kezem.
-Ígéred?-kérdeztem.
-Ígérem.
A filmekben általában ilyenkor szoktak lenni a csókjelenetek, ezért közelebb hajoltam és láttam, hogy ő is ugyanezt csinálja.
A szívem a torkomban dobogott, annyira hangosan, hogy biztos vagyok benne, az egész ország hallotta.
De hirtelen elhúzódott...
-És mi lesz a barátoddal?-kérdezte.
Megállt bennem az ütő...Kire utalhat? Nincs is barátom!
-Nincs barátom.-jelentem ki.
-És mi van a táncoslábú szöszivel?
Ooo...Jace-re gondol. Csak nem tudom honnan gondolja, hogy a barátom.
-Ő sem a barátom.
-Pedig az a csók, nem tűnt túl csak barátinak...
Látta.
De nem volt ott senki. Vagy csak én nem vettem észre őt. Ezek szerint ez történt.
Nem tudtam erre mit válaszolni. Ledöbbentem.
-Sajnálom, ezt nem kellett volna. Felejtsük el.
-Oké.
Újabb csönd. Ezt végül én törtem meg.
-Nate-ről tudsz valamit? Tud Elle-ről?
-Nem találkoztam velük. Láttam őt az ablakotoknál beragadni, ezért a segítségére siettem kiszabadítani őt a lángokból. Gondolom Elle-ért ment. Téged is láttalak elsuhanni a tetőn, utánad mentem volna, de választanom kellett, hogy segítek Nate-nek kijutni vagy veled elmenekülök. Sajnálom. Segítenem kellett neki.- mondta.
Utánam akart jönni. Milyen aranyos.
Ez a gondolat melegséggel töltött el, még akkor is ha nem tette meg. Tudom, hogy Nate-nek nagyobb szüksége volt Chuck-ra, mint nekem.
Így ő megmentette az életét.
-Így volt helyes.-biztattam.
-De neked is szükséged lett volna rám...-szomorodott el.
Ránéztem. Két kezembe fogtam az övéit és válaszoltam.
-Most itt vagy, és ez a lényeg.
Közelebb húzódtam hozzá és ő nem távolodott. Mikor olyan közel értem hozzá, hogy éreztem a leheletét, de végül nem csókoltam meg. Nem akarom elsietni. Itt van az örökkévalóság, hogy együtt legyünk. Így csak egy puszit adtam az enyhén pirospozsgás arcára.
-És köszi, hogy itt vagy.
-Ez a dolgom.-mosolygott rám. Én meg nevettem egyet rajta.- Verjünk tábort valahol. Elég sötét lett...Van sátram. Még jól jöhet. De csak egy.
-Nem baj.
Felvertük a sátrat, jó messze a vadászok táborától.
Már a hálózsák alatt voltam, amikor meghallom Chuck kérdését.
-Hé Jenny!
-Igen?
-Akkor mi van azzal a fegyverrel a fejedben? Megkaparinthatják?
-Amíg engem el nem kapnak addig nem.
-Nem engedem, hogy elkapjanak.
Ledöbbentem erre a mondatára, de ez nem rossz érzés szerűen.
-Köszi.- mondtam és egész biztos voltam benne, hogy kiült egy kis pír az arcomra, de a sötétben ez nem látszott szerencsémre.- De ezt majd holnap megbeszéljük. Késő van, aludjunk.


2014. szeptember 2., kedd

Trailer

video

                                                          Készítette: Adel Evans

2014. augusztus 21., csütörtök

Sok évvel később...Február 14.

Itt vagyok. Egy utazótáskával a vállamon a reptéren, ami teli van ruhával és néhány személyes holmival. Személyes holmi alatt sok vértasakot értek. De másoknak azt mondanám ha egyáltalán valaki megkérdezné mi van abban a zsebben, a válaszom " személyes holmik " lenne. De szerencsémre nem kérdezte senki.
És hogy miért nem kérdezte senki?
Nincsenek barátaim.
Elle-t senki sem pótolhatja. Nem kell nekem már senki, aki azt mondaná magáról, hogy a barátom.
Ha eszembe jut az emléke...Nem bírom ki sírás nélkül. Nem vagyok annyira erős.
De a reptéren, ami tele van emberekkel mindenki megláthatja az  a könnyeimet és annak helyeit arcomon. Azt viszont nem díjaznám, még azt hinnék, hogy csak egy lelkileg roncs tinédzser vagyok, aki végre hazamegy egy világkörüli útról. Igen, csak a haza nekem teljesen mást jelentett, mint azoknak akik ezt feltételeznék rólam.
Nem tudom mennyi idő telt el a támadás után, de meguntam már a folyton folyvást költözködést, most már nekem is jár egy kis nyugalom. Jó igaz, hogy akármikor letelepedhettem volna, de ha már elkezdtem ezt az "utazzuk be a világot" stílust, akkor már elterveztem, hogy be is fejezem.
És most itt vagyok.
Útban vissza az iskolához. Nem tudom, mi vonzott ebben az útban, de utoljára látni akartam a helyet, ahol minden megváltozott. Elvesztettem ott mindenkit, aki fontos volt nekem és én is neki. Sokat gondolok arra a napra. És nem bírom kiverni a fejemből., nem mintha ez lehetséges volna... Ha valaki megpróbálná sok sikert hozzá!
Megváltoztam. Nem az a jókislány vagyok aki eddig. Nem ittam mást véren kívül....Uramatyám! Túl rég óta...
Pedig régebben nem is szerettem. Változnak az ízlések és az emberek is.
Elle nem nézné ezt jó szemmel.
Utazásom során, volt hogy egy vámpírokból álló klán befogadt egy ideig. Volt egy Jimmy vagy Johnny...Nem tudom. Elszórakoztam vele egy ideig. Valahogy az embernek (vagy éppen vámpírnak) felejtenie kell. Milyen ribancosan hangzik! Ez van. Mint mondtam, megváltoztam. Azt nem mondtam, hogy jó irányba...
És ezt se nagyon...
A vége mindig az lett, hogy meguntam, ezért ott hagytam őket és a magam útját jártam.
Olyan helyeken voltam, ahová mindig vágyakoztam.
Párizs, Barcelona, Madrid, New York, Hawaii és meglátogattam Forks-ot ahol elvileg találni lehetne vámpírokat. Legalább egy Edwardot. Hát nem...Egy áldott lélekkel sem találkoztam ott, aki magamfajta lenne. Nem mintha Robert Pattinson az lenne... ;)
De most egy Londonba repülő járatom ülök messze ezektől a városoktól. Visszamegyek egy helyre, ami ismét felidézi bennem annak az estének rettenetességét.
De már csak attól, hogy rágondolom megjelenik előttem a kép.
Elle lángoló teste.
Én, ahogy kinyitom az ablakot, mert megláttam egy férfit, akinek egy tetoválás volt a karján. Egy jelkép, amit még sosem láttam azelőtt. Egy spirál és benne tűzzel. Ennek ellenére mégis tudtam, hogy kik ezek az emberek. A cselekedetükből.
Ahogy felrohantam a tetőre, hogy ne vegyen észre senki és beértem az erdőbe.
Nem tudnám megszámolni, hogy hányszor került a szemem elé ez a látvány álmomban.
A zene segített át sokszor a fájdalmakon, az töltötte be az űrt utánuk. Rengeteg zenét hallgattam, míg elvoltam. Mindenfélét, ami volt a iPodomon. Green Day, Red Hot Chili Peppers és One Direction. Lehet, hogy az utóbbin meglepődtök, de ha már ők is britek, akkor már szeressük őket. És a zenéjük se rossz, mint később beláttam. Megnyugtató.
Sokszor dúdolgattam a Half a heart-ot ha rossz kedvem volt. Nagy meglepetésemre segített.
Huh. Most úgy mutattam be újdonsült énemet, mint egy ringyót. De nem vagyok az. Csak szomorú. Nagyon.
És kicsit több sminket használok. Na jó sokkal többet.
Változtam külsőleg is.
Farmernadrágot miniszoknyára cseréltem vagy sortra. Uppsz. Ezzel a kifejezéssel csak alátámasztottam a ringyó jelzőt magamon.
De a Converse maradt a lábamon. Arról nem tettem le. Ki nem állhatom a magassarkút.
Amint leszállt a gép én fogtam egy taxit.Elvitettem magamat addig amíg nem volt feltűnő a suli közelében. Onnan egyedül is meg tudom tenni az utat. Úgy döntöttem az erdőn keresztül vágom le az utat az épülethez, vagyis már csak a maradványaihoz.
Lehetne, hogy újjá építenék, de annak nem lenne semmi értelme.
A vadászok már ránk találtak és figyelik azt a könyéket ha megpróbálnánk ezt tenni.
Egyre közeledek a helyszínhez.
De egy hangra lettem figyelmes.
Valaki beszél a közelben. Pontosabban valakik, akár egy csoport, beszélgetnek. Többségben férfi hangokat hallok, de azért akad köztük egy-kettő női is.
Közelebb merészkedek valamennyire egy fa mögé.
De  hirtelen két kéz erősen befogja a számat. Én elkezdtem rugdalózni és kapálózni de a kéz erősen tartott. Aztán szembefordított magával és magam előtt találtam egy ismerős zöld szempárt.
Chuck szemét.
Ahogy felismertem, nem mertem tovább kapálózni. Ő az ajka elé tartja a mutatóujját, de másik kezével még erősen tartott. Ugyanazzal az ujjával a hátam mögé bökött és engedte, hogy megforduljak.
Egy csoportot láttam a tábortűz körül.
Ezért akart hallgatózni?
Egy csapat ember miatt?
Biztos meglátta értetlen fejemet, ezért ujjával egy férfira mutatott, aki pont úgy ült, hogy rövidujjú pólója láthatóvá tette izmos karján lévő tetoválást. A jelkép. Spirálban egy tűz. Vadászok. Ezért akart hallgatózni.
És akkor figyeltem, mit mondanak egymásnak.
-Hallottad mit mondott Eric nem?!-üvöltötte a nekünk háttal ülő tetovált pasas egy nőnek a körből.
-Igen, de mit várunk itt? Úgy se jönnek vissza? - válaszolt neki a nő.
-Sokan elmenekültek. És ez nem jó! Egyáltalán nem! Eric megmondta, hogy minden vámpírt ki kell írtanunk Londonban. Nem emlékszel? És engem bízott ki vezéreteknek!
-Igen, azóta, hogy ezt tette veled nem lehet normálisan beszélni, csak azt hajtogatod, hogy Eric így Eric úgy! Amikor még csak alsóbbrendű voltál lehetett veled normálisan beszélni!
Erre egy pofon csattanását hallottam. A tetovált férfi megütötte a nőt.
-Ne merészelj így beszélni velem húgocskám!-csattant fel a pasas.- Meg kell találnunk a lányt! Akiről mesélt nekünk. Segíthet megtalálni a többi elmenekültet. Ő a kulcs mindenhez.
-Milyen lányról beszél?-fordultam a kérdésemmel Chuck felé. De ő csak a szájára tapasztotta az ujját.
A férfi folytatta.
-Milyen lányt, James?-kérdezte a nő a bátyjától. Akit ezek szerint James-nek hívnak.
-Eric azt mesélte róla, hogy ezt  még ő is az apjától hallotta. Szóval  még régen valamelyik felmenője elment megkeresni a lány apját, ne kérdezd, hogy hívták. Meg akarta sebesíteni, hogy a segítségével az összes vámpírt megtalálja. A vámpírnak az agyában  el volt rejtve egy térkép, ahol minden vámpírnak megvan a pillanatnyi tartózkodási helye. És így el tudják kapni őket. De még a tűzben ahogy fel akarták gyújtani a tanácsi székházat, ahol a vámpírgyűlést rendezték, meghalt. A családjával együtt. Csak a lányuk maradt életben. Jennifer Gray.
Megrémültem a nevem hallatán és jobban belekapaszkodtam Chuck karjába.
De a férfi folytatta a mesélést:
 Azt hiszem így hívják. A lényeg, hogy meg kell találni és elfogni, mert számítása szerint a lányban is meg van az a térkép, így be tudjuk mérni a Londonban tartózkodó vámpírok helyét és elfogni őket. A többivel majd a többi Kör foglalkozik, az nem a mi dolgunk.- fejezte be a mesét James.
-És tudod, hol a lány tartózkodási helye?-kérdezte valaki a tűz körül.
-Azt tudtam, hogy itt tanult az iskolában, de biztosan elmenekült. Azóta hült helyét se találom.
Milyen jó, hogy Föld körüli útra mentem. Vigyorogtam kajánul. Így legalább nem tudtak bemérni. Már ha van valamilyen kütyüjük erre a célra.
Ezek után nem bírtam tovább. Elfutottam halkan, vagyis inkább suhantam, mielőtt rájönnek, hogy a keresett személy épp a hátuk mögött áll.
Azt azért hallottam, hogy rég nem látott barátom utánam jön.
-Boldog szülinapot!-mondta és egy tasakot tartott a kezében, amit épp nekem nyújtott.
El is felejtettem, hogy ma van a szülinapom. Nem is gondoltam, hogy összefutok Chuck-kal, de ő még is készült ajándékkal.
-Köszönöm.-mondtam és kinyitottam a tasakot. A csomagolás egy dobozt rejtett, ezért még azt is ki kellett nyitnom.
Egy szív alakú aranymedált  találtam benne.
-Nyisd ki!- utasított.
Én úgy tettem.
A szív egy fényképet rejtett.
Rólam és Elle-ről.




2014. augusztus 19., kedd

Díjak

Let me be controll blogverseny! 

Köszönöm szépen Cintia T.-nek,  és a  Secrets of Empire című blog szerzőinek! Higgyétek el, ahogy megláttam úgy ugrándoztam, mint egy kenguru. Igen, talán ez a legjobb metafora rá :D
Köszönöm :)

Szabályok:
-Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
-Írj 10 dolgot magadról!
-Válaszolj 10 kérdésre'
-Írj 10 kérdést!
-Küldd tovább 10 embernek!


10 dolog magamról:
1. Szeretem a palacsintát.
2. Gitározom és zongorázom
3. Szerintem a leghelyesebb színész az egész bolygón Dylan O'Brien
4. Szeretem a focit
5. Egyszer föci felelésnél Japán ásványkincsre rávágtam, hogy búza
6. Nagy Teen Wolf rajongó vagyok
7. 2 hónapja kezembe se vettem könyvet, mert olyan sokat laptopozok
8. Hogy beérjek a suliba 5:30-kor kelek
9. Göndör a hajam, bár szeretem kivasalni, mert szerintem úgy jobban áll
10. Zayn az örök szerelmem (Malik)

Cintia T. kérdéseire válasz:

1. Mit vársz a feliratkozóktól?
Semmit, bár az mindenkinek jól esik, ha sok van.
2. Melyik az a könyv, amit soha de soha nem olvasol el újra? (nem lehet kötelező olvasmány)
Tizenhárom okom volt...
3. Hány Facebook csoportban szoktad hirdetni a blogod?
Durván 15.
4. Mi az álmod?
Hogy egyszer megérinthessem Harry (Styles) hasán a pillangó tetkóját *-*
5. Jóban vagy más blogerekkel is?
Véleményem szerint...
6. Ki a példaképed? Akinek szereted a blogját/munkáit és olyan akarsz lenni mint ő?
Olyan nincs. Maximum olyan jól akarok írni vagy olyan jól szerkeszteni.
7. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
Igen. Nem tudom, megszokás. Nálam mindig bömböl a zene.
8. Mi a kedvenc sorozatod, ha van ilyen? 
Természetesen van, nem is egy. Teen Wolf, Gossip gir és Vámpírnaplók. Ezek a nagy kedvenceim.
9. Honnan jött az ötlet? Kirobbant a fejedből vagy valami személyes probléma/öröm/érzelem váltotta ki fokozatosan?
Na igen...Ennek a történetnek az eredete vicces, mert éppen pörköltöt ettem, amikor megfogalmazódott, hogy nem szeretem a szivet. Csak én éppen a libát, Jenny pedig az emberit.
10. Szereted a fanfiction történeteket? Miért?
Igen. De azt nem tudom, hogy miért.

B.A.D. kérdéseire a válasz:

1. Van háziállatod? Ha igen, mi a neve?
Van egy cicám. Hamu a neve.
2. Milyen filmet láttál utoljára?
Demóna.
3. Mit olvasol, ha olvasol valamit?
Leginkább fantasy-t.
4. Van olyan film, amin elsírtad magad? Ha igen, melyik?
Csillagainkban a hiba, Titanic
5. Mi a kedvenc idézeted?
"Törd össze a szívem. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tied, hát azt teszel vele, amit akarsz"
by: Maxon herceg
(Kiera Cass: Igazi)
6. Mi volt a jeled az oviban?
Gyűrű.
7. Történt olyan dolog az életedben, amire utólag azt mondtad, bárcsak ne tetted volna meg?
Nincs.
8. Tudsz horgolni?
Negyedikesen tudtam. Most? Ki tudja...
9. Kék, zöld vagy piros?
Kékpiros :D Forever Barca <3
10. Tengerpart vagy esőerdő?
Tengerpart.

10. kérdés:

1. Ki a legidősebb a One Direction-ből?
2. Edward vagy Jacob?
3. Melyik chips a kedvenced?
4. Ki a kedvenc focistád?
5. Melyik a kedvenc tantárgyad? (egyet muszáj!)
6. Mi a kedvenc színed?
7. Szereted a Teen Wolf-ot? Ha igen, miért? Ha nem...olyan nincs!
8. Hány éves a leghelyesebb színész a földön? ( a fentiekben említettem, hogy ki az ;) )
9. Hol forgatták a One Direction-Steal my girl klippjét?
10. Szerinted melyik színésznek van a legszebb mosolya? (Egyértelműen Dyl-nek)

Nekik küldöm tovább:

Rongybaba
Szükség szobája
Lélekpenge
Footballer and me
Mystreious Letter
Szeress míg lehet
The Rivals
Borostyán égbolt- Amber sky
Jade
Full of secrets: It's my life




Augusztusi blogverseny


Júliusi blogverseny