2014. július 28., hétfő

Szeptember.8.-Hétfő tánc óra

Amikor beléptünk a tanár már ott várt minket a teremben.
A nőnek hosszú fekete haja volt és elég alacsony termete, ezért magas sarkú cipőben tipegett oda hozzánk.
-Sziasztok!-köszöntött minket.- Charlotte vagyok.-mutatkozott be.-Mielőtt elkezdenénk az órát szeretném megosztani veletek az éves tervemet, hogy milyen táncokat fogunk tanulni. Aztán majd, kérlek mondjátok el a neveiteket.-kérte.
A lényeg az, hogy egész évben társastáncolni fogunk. Először az alapokat mindenből, majd ha azok jól mennek beletehetünk néhány nehezebb lépést. Ma angol keringőzni fogunk, mert azt mondta, hogy az könnyebb, mint a bécsi.
Betette a suli hifijébe a pendrive-ját amit hozott, rajta a zenékkel.
-Rendeződjetek párba!-adta ki a parancsot a kapitány.
Akik már így le voltak fixálva azok rögtön egymás mellé penderültek, hogy ki lehessen venni azokat, akik egyedül maradtak.
Fiúk közül : Chris, Thomasés Valentine
Lányok: Georgina, Ester, Heather és én.
-És ti?-nézett ránk a tanárnő.- Ijj...Így nem lesz jó.-mondta és kisietett a teremből.
Tíz perc múlva visszatért egy fiúval, aki igazán helyes volt. Szőkésbarna haja, ami valamiért legelőször a búzát juttatta eszembe, és hozzá tartozó zöld szempár volt. Orrában fityegett egy piercing, ami nem igazán tetszett benne... De ezen kívül igazán szexi volt, ahogy beállított.
-Ő a fiam.-mutatta be.- Mutatkozz be.-intett neki halkan. A fia vette az adást.
-Hellosztok! Jonathen vagyok, de hívjatok csak Jace-nek.-mutatkozott be.- Anya mondta, hogy nincs elég fiú mindenkinek, ezért beugrottam kipótolni az osztályt.-mondta mosolyogva.
Wow. Elbűvölő mosolya van.-állapítottam meg magamban.
Úgy éreztem, mintha valami, talán pillangókhoz tudnám hasonlítani, verdesnek a gyomromban megállás nélkül. Hirtelen elöntötte az arcomat a pír és azt kívántam, bárcsak vele tennének párba.
Na de akkor mi van Chuck-kal??
Neki más tetszik. Nem tehetek ellene semmit. Úgyis csak barátok vagyunk semmi több. Nem tetszhet másik fiú?! Huh de nehéz dolog ez a szerelem...
-Szia!-köszöntünk vissza neki kórusban.
Észrevette, hogy bámulom...Minek kell nekem mindenkit megbámulni?! Rámosolyogtam, hogy ne tűnjek annyira lököttnek.
Visszamosolygott.
Hű ez már kész szerelem első látásra. *cinizmus a levegőben*
A tanárnő addig elkezdett mutogatni.
Nem tanították meg neki, hogy nem illik?
Arra eszméltem fel, hogy már csak én vagyok egyedül.
Mellettem már kialakultak a párok.
Chris és Georgina.
Thomas és Ester.
Valentine és Heather.
Jujj. Elmosolyodtam, ahogy megláttam Heather-t élete szerelmével egy párt alkotni.
Egyszerre csak Jace jelent meg mellettem.
-Úgy tűnik akkor mi ketten együtt leszünk.-jelentette ki.
-Igen.-mondtam, mert nem jutott jobb az eszembe.
A többiek beálltak egymás elé alapállásba. A lány jobb keze a fiú vállán a bal pedig a partnere jobb kezében, míg ő a másik kezével a derekát fogja közre.
Mi is így tettük Jace-el.
Ahogy a keze a derekamhoz ért, úgy éreztem mintha egy egész állatkert ébredne fel a gyomromban.
Nem értem miért fogott el ez az érzés. Még érteném, ha Chuck lenne a helyében.
Lehetséges olyan, hogy két fiú iránt is táplálok érzelmeket?
Csak az a bökkenő, hogy ezt a fiút semennyire nem ismerem.
Na jó...A nevét tudom. Ez pozitívum.
Úgy érzem, egy mosolyától elolvadok.
Ha eddig elolvadtam volna mindegyiktől, már tuti egy jókora pocsolya lennék.
Egész órán mosolygott rám. És én vissza rá.
Ez már a szerelem első lépései.
Csak most ki ne derüljön, hogy barátnője van. Az szívás lenne...
Sajnos nem szóltunk egymáshoz, de a mosolygás is több a semminél. Nézzük a dolgok jóoldalát.
Viszont amitől nagyon kivirultam délutánra az az volt, hogy ebbe a suliba fog járni és megkért, hogy mutassam meg neki az iskolát.
Gondolom most költöztek ide és azért...
Az a lényeg, hogy az osztálytársam lesz és ennek iszonyúan örülök. :)

2014. július 27., vasárnap

Szeptember.8.-Hétfő reggel

A hétvége nagyon jól telt a lányokkal és a sok különböző színésszel. A baj csak az volt, hogy mára egy kicsit fáradtak lettünk...És a hangsúly a kicsin van, mert igazából, nemhogy nagyon fáradtak voltunk, hanem annak a százszorosa, ezerszerese. Annyira, hogy amikor Elle-re került a sor, hogy felkeltsem, konkrétan elkezdetett ütni a párnájával. Tényleg!
A többieket egy kicsit könnyebben lehetett rávenni, hogy kikeljenek az ágyból. Természetesen ma is egymásnál aludtunk és igaz, hogy Alice-ék szobájában voltunk, én akkor is magammal hoztam a kis vekkerem a reggeli korán kelés miatt, ezért enyém volt a nagy harci feladat, hogy felkeltsem a többieket is.
Mire kiértem a zuhanyzó alól, már ment a pletykálás, hogy ki kivel fog 7. órában táncolni. Úgy hallottam, hogy csak nekünk Heather-rel nincs párunk...Majd csak beosztanak valaki mellé.
Na akkor összeszedem, hogy ki kivel :
Először is természetesen legjobb barátnőm Elle és a pasija Nate.
Sophie és Federico.
Alice és Adam, mint hallottam a lánytól, hogy felkérte a barátja.
Alex és Denise, ezt is a tőle tudom.
Aminek kevésbé örültem Diana és Chuck.
Na igen...Ez az a páros amitől kiráz a hideg. Blah.
És az osztályból kell választani, ez esik a nehezemre.
Chris-sel nem igazán akarok táncolni, mondjuk ha őt kapom, abba se halok bele...Mivel most olyan a kapcsolatunk, mint járás előtt volt, ami elég ritka szokott lenni.
De ahogy most számolom páratlan az osztály létszám...Valamelyik lánynak nem lesz párja, ami nagy baj rám nézve.
Ebben a pillanatban szólalt meg Heather, aki ezen a hétvégén teljesen feloldódott, amit még nem láttam tőle.
-Én nem fogok táncra járni.
-Hogyhogy?-vontuk kérdőre mindannyian.
-Nem lenne elég pár, és ezt megmondtam anyának.-mondtam már hogy ő az iskola igazgatója?.
-De ez nem jelenti azt, hogy akkor ki kell állnod!-mondtam neki.
-De. Úgy se táncolna velem senki.-szomorodott el.
-Biztos van aki szívesen táncolna veled.-kezdtük nyugtatni mindannyian.
-Nem nagyon hiszem...
Az igaz, hogy nem igazán bomlanak érte úgy a fiúk, mint mondjuk Dianáért, de ő egy ribanc. Nem kell mindenkinek olyannak lennie. Az csak baj lenne. Nagy baj.
És lehet, hogy azért nem mert ennyire visszazárkózott? Valószínűleg. De nem akarom ezt az orrára kötni.
-Tetszik neked valaki, akivel szívesen táncolnál?-jöttem rá a válaszra, ami lehet, hogy az oka a szomorúságának.
-Ezt még nem mondtam el senkinek, de az az igazság, hogy egyre jobban érzem ezt az érzést, amióta idén megláttam...
Lehet, hogy ő is szerelmes Chuck-ba? Hiszen ő idén jött...Akár ez a szerelem első látásra típus? Nanemár. Nem mondhatja komolyan, hogy szerelmes Chuck-ba. Ő az enyém.
Na jó...ez a kijelentés még korai, de én így fogom fel.
-Nekünk elmondhatod.-mondtam neki, mert már izgatott, hogy tényleg beleesett-e Chuck-ba.
-Köszi.-mosolyodott el.- Na oké, most már tényleg kimondom. Szerelmes vagyok...
És itt jött az a filmbe illő csönd egy név kimondása előtt...De utálom azokat a részeket.
...Valentine-ba.-fejezte be végül a mondatát.
-Valentine-ba?!-képedtünk el mindannyian.
-I-i-igen...-mondta egy kissé dadogva.
-De ő nem is idén jött.-jelentettem ki.
-Úgy értettem, hogy idén, amikor visszajöttem az utazásból és megláttam.-pirosodott el.
-Az egy dolog, hogy helyes, de legyünk őszinték. Elég paraszt szokott lenni sokszor.-mondta Elle.
-Igen..., de nem tudom, hogy miért, de megtörtént. Szerelmes vagyok.-ahogy ezt kimondta, rögtön vörös lett, mint egy paradicsom.- De ne mondjátok ezt el senkinek, kérlek.-esedezett.
-Természetes, hogy köztünk marad.-mondta gyorsan Alice.
-Igen.-egyeztünk bele aztán mindannyian.
-Köszi.-mondta hálásan.
Aztán együtt elmentünk át a koleszból a iskola épületébe.
A rendes órarend szerint haladva voltak az órák, azokban a termekben, ahol már megszokhattuk.
Hatodik óra után azon izgulva mentünk át a nagy táncterembe, hogy milyen lesz az első táncóra...

Szeptember.5.-Péntek

Reggel könnyeim között ébredve ráeszméltem, hogy ma van a hét utolsó napja.
Tegnap egész könnyűnek mondható nap után, ma jön egy számomra kissé nehezebb.
Tegnapi órarend:
1. Rajz
2. Rajz
3. Kémia
4. Angol
5. Matek
6. Német
7. Töri
8. Francia
A mai ehhez képest...
1. Spanyol
2. Kémia
3. Tesi
4. Matek
5. Fizika
6. Angol
7. PVO
Ami pálya választási órát jelent.
8. Francia
Két nap is franciával zárunk, de szeretem ezt a nyelvet, igaz hogy Elle ki nem állhatja ha franciául válaszolok egy kérdésére, mert szerinte nagyon csúnya egy nyelv.
Ma az egész napom azzal telt, hogy a hétfői táncon agyalok... És arra jutottam, hogy biztos jó lesz.  Csak mióta találkoztam Chuck-kal és megláttam, hogy lesz tánc, azóta arra vágyom, hogy felkérjen, ami tudom, hogy lehetetlen, mivel bevallotta nekem, hogy Dianába szerelmes. Na igen...azóta vagyok rettenetesen kiborulva és azon vagyok, hogy elfelejtsem, hogy szerelmes vagyok belé, de ezt mindannyian tudjuk, hogy eldönteni sokkal könnyebb, mint azt teljesíteni.
Reggel a spanyol teremben kezdtem, nagy meglepetésemre ott találtam Federicót, akinek már meg van a spanyol nyelvvizsgája, ezért nem kell bejárnia órákra.
Azt látom, hogy kézen fogva belép az ajtón egy lánnyal, akit hátulról nem ismerek fel.
Leülök a helyemre, szerencsémre Fede nem vesz észre így megnézhetem, hogy ki a lány. Nagy meglepetésemre Sophie...
Régen nagyon jó barátnők voltunk, ezért örültem neki, hogy egymásra találtak. Szerintem nagyon szép lány és illenek egymáshoz. És azt is tudtam, hogy Federicónak már nagyon régen bejön a lány, de ő a "ribancos" korszakában nagyon bunkón viselkedett vele, pedig nagyon jóban voltak. Úgy látszik Sophie megint a régi önmaga és ennek nagyon örülök.
Ebben a pillanatban vett észre a legjobb fiú barátom és újdonsült barátnőjével közeledett hozzám.
-Szia Jenny!-üdvözölt Sophie-val együtt.
-Sziasztok!-köszöntem vissza.-Örülök, hogy egymásra találtatok.-mosolyogtam rájuk.
-Köszike.-hálálkodott triumvirátusunk régi tagja.-Bocsi most megyek, mert át kéne néznem az anyagot, mert tudjátok Mrs. Wakefield képes még az első héten dogát iratni, és nekem annyira nem megy jól a spanyol...ijj.
-Semmi baj, menj csak.-mentette fel barátja.
Mikor hallótávolságon kívül esett Fede hozzám fordult:
-Mit szólsz?-érdeklődött.
-Nagyon kedves lány, és tudom, hogy már régóta szereted. Igaz, hogy tavaly nagyon más volt, de azt hiszem visszatért a régi Sophie.
-Huh, megnyugodtam. Azt hittem rossz néven fogod venni vagy valami ilyesmi, mert már nem vagytok jóban...
-Dehogyis.-nyugtattam meg.-Ilyet sose tennék.
-Oh köszi.-hálálkodott.
A következő pillanatban elterelődött a figyelmem Fedéről, mert megláttam Chuck-ot belépni az osztályterembe és azt, hogy egyenesen Dianához lépett...Megállt bennem az ütő. Szó szerint.
Az egész osztály elcsendesedett, ahogy ezt meglátta, így a beszélgetésük minden szavát hallottam.
-Diana-szólította meg a lányt Chuck.-Tudod, hétfőn lesz az első tánc óra és azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved velem táncolni?-kérdezte olyan magabiztosan amennyire csak lehet.
Valószínűleg ez tetszhetett Dianának, mert nem minden jött mentnek szokott "igent" mondani egy ilyen felkérésre.
-Oké, akkor majd ott.-reagált a válaszra a fiú.
Majdnem elsírtam ott helyben magam. Ez nem lehet igaz.-gondoltam.-Mondjuk gondolhattam volna...Én hülye...
Aztán visszatért a megszokott nyüzsi.
-Erről jut eszembe...-fordult felém Fede. Hangjából hallottam, hogy valami kérése lenne.
-Nyugodtan táncolj Sophie-val.-válaszoltam, mielőtt kimondhatta volna a kérdést.
-Köszi.-mondta és megölelt.-De persze a szalagavatón muszáj lesz egy táncot nekem ajándékoznod.-suttogta a fülembe.
-Naná, az csak természetes.
Ahogy ezt kimondtam, Federico elment a barátnőjéhez.
Szuper, na akkor most kivel fogok táncolni...-agyaltam.
Visszatérve a párok témához...
Legelső osztályon belüli szerelem volt Nate és Elle. Ők kb annyi ideje járnak, hogy őket már nem tudjuk másokkal elképzelni.
Akkor meséltem, hogy egy bő 2 évig jártam Chris-sel, akkor nagyon boldog voltam, de valamiért most Chuck iránt többet érzek, mint anno vele.
Vegyük még, hogy Elle kibe volt szerelmes...
Adam-be. Vele egy ideig működött egy dolog de aztán feladták és szakítottak.
Chris-be. Nem vallotta be, de amikor jártam vele, neki is bejött. Láttam ahogy néz rá. Éreztem rajta, hogy nem akarja elvenni tőlem és ezt a szerelmet el akarja folytatni.
És az igazi ok amiért rosszba vannak Federicóval ez. Régen jártak, aztán nagyon összevesztek. És azóta nem beszélnek...
Nekem nem volt baj, hogy a két legjobb barátom szereti egymást csak utána, amikor szakítottak és nem lehettem mind kettővel egyszerre...
Heather nem az a pasizós lány, ezért még nem tapasztalta meg, hogy mi az a szerelem.
Denise és Alex, akik szerintem nagyon összeillenek, együtt vannak még mindig, de azért a lány ügyel, hogy ne hanyagolja el legjobb barátnőjét Alice-t.
Alice egy ideig járt Chris-sel, miután mi szakítottunk. De előtte az első barátja nagy meglepetésemre Valentine volt, akiből az ilyesmiket, hogy csajozik nem nagyon lehet kinézni.
Federicónak nehéz volt végignézni Sophie és Thomas szép kapcsolatát, ami sokáig tartott a többihez képest.
Nate nagyon romantikus személy, ezért az osztályból nem járt senkivel, de persze a koli előtt volt pár barátnője.
Még most is együtt van pár ember az osztályból. Gondolom ők nem ismerik azt a mondást, hogy " házinyúlra nem lövünk".
Adam és Alice.
Akkor Denise és Alex.
Elle és Nate.
Ja és persze az RT.
Ők abban a hiszemben élnek, hogy az menőbb, hogyha idősebbekkel járnak, ezért nem nagyon jártak osztályon belül, kivéve Diana.
Vele inkább nézzük azt, hogy kivel nem jött eddig össze...
Federicóval, de ez érthető, mivel neki meg van a véleménye róluk.
Meg Nate-tel nem kavart eddig és itt a sor vége...
Természetesen volt, hogy egyszerre két sráccal is összejött, de ők nem tudtak egymásról. Mondom, hogy egy kis ribanc.
Ezzel a gondolatsorral ért véget az utolsó tanítási nap a héten.
Délután péntekhez híven Elle-lel lányos party-t tartottunk, de úgy gondoltuk, hogy ma legyen össznépi, és hívjunk meg még másokat is. Ezért szóltunk Sophie-nak, hogy ha mára nem terveznek semmit Fedével, akkor szívesen látjuk őt. És Denise-nek, Alice-nek és Heather-nek is, ha van kedvük.
Szerencsére nem volt semmi programuk első hét végére, ezért filmmaratont készültünk tartani négy darab kétliteres kólával és hat csomag popcornnal.
Egész hétvégén át tartott a buli, miden nap másik szobába cuccoltunk át, hogy ne mondhassák, hogy nem álltunk fel.
Nem sokat aludtunk egyik este sem, remélem ez majd nem látszik meg rajtunk hétfőn...

2014. július 22., kedd

Szeptember.4.-Csütörtök

Reggelre nem éppen sikerült kialudni magunkat, de párszor ez is belefér.
Egész este beszélgettünk, igaz, hogy erre volt szükségem, és ezt Elle ebben nagyon is sokat segített, mint legjobb barátnő.
Iskolába menet összefutottam Dianával, vagyis nem összefutottam, de láttam őt...Elég nehéz volt, de igyekeztem nem elsírni magam, és úgy látszik addig egész jól csináltam.
Igyekeztem úgy tenni a dolgaimat, mintha mi sem történt volna. Olyan érzés volt körülbelül, hogy még nem jártunk (sőt még messze vagyunk tőle...) de már szakítottunk. Ehhez tudnám leginkább hasonlítani azt az érzést ami akkor volt bennem.
Ahogy beléptem a terembe, Federico sietett segítségemre, mert gondolom látta rajtam, hogy valami nincs egészen rendben. Az igaz barátok már csak ilyenek.
-Van valami baj, amiben tudnék segíteni?-kérdezte, amint odaért mellém.
-Nem hiszem...-mondtam neki őszintén.
-Hát sajnálom.-látszott rajta a szomorúság.-De ha esetleg mégis...-próbálkozott kihúzni belőlem.
-Persze majd szólok.-mosolyogtam, hogy legalább tettessem, hogy el fogom mondani neki. Nem akarom ezt megosztani egy fiúval, mondjuk lehet, hogy tud nekem ebben segíteni továbblépni, vagy esetleg mit gondolhat most Chuck.-Talán mégis van.-adtam meg magam, mert a pro és kontra lista afelé hajlott, hogy megosszam vele amit eddig csak Elle-lel.
-Hallgatlak.-mondta és felcsillant a szeme.
-Menjünk valami más hegyre ha lehet...-egyeztem ki vele.
-Jó, gondolom ha ennyire aggódsz biztos valami személyes.-hallatszott benne a hála, hogy ilyen dolgot megosztok vele. Persze ez természetes, mivel az egyik legjobb barátom.
Kiértünk a folyosóra, ott megbizonyosodtam arról, hogy nincs ott senki és, hogy senki sincs az oszlopok mögött. (Talán sok fimet nézek, amiben előfordulnak az ilyesmik.)
-Nem nagyon akaródzott Elle-nek vagy esetleg magamnak beismerni ezt az egészet.-kezdtem bele a monológomba.
-Chuckról van szó? Akkor nem kell semmit se mondanod. Látom, hogy nézel rá. Csak vártam, hogy mikor vallod be magadtól. Nem akartalak siettetni.-mondta, amitől meglepődtem.
-Ennyire kiül a fejemre az amit érzek?-kérdeztem vissza.
-Hát annak aki ismer, az hamar észreveszi.-suttogta.
Megnyugodtam, hogy nem az egész osztály jön rá az arckifejezésemből, meg ahogy nézek a fiúra, hogy mit érzek iránta.
-Köszi, hogy el akartad mondani. mondta és mosolygott közben.
-A legjobb barátok így tesznek.-és adtam neki egy puszit az arcára.
Visszamentünk az osztályba és felkészültünk az első órára.
Órák után Chuck felkeresett.
-Tessék?-kérdeztem tőle, mert 2 napja csak akkor jön hozzám, hogy ha szüksége van a segítségemre Dianával kapcsolatban.
-Nincs semmi, csak gondoltam, ha nincs más programod, akkor lóghatnánk ma délután együtt. Persze, ha te is akarod.
-Naná. Jól hangzik.-tettem hozzá egy erőltetett mosolyt, de úgy látszik ő ezt nem igazán vette észre.
-Szuper, akkor menjünk.-mondta végül.
-Oké, de nincs ötletem, hogy hova mehetnénk...
-Én már kinéztem egy helyet.-mondta egy kacsintás kíséretében.
-Jól van...Akkor mutasd az utat.
Az odavezető utat is végigbeszélgettük. Igaz, hogy Chuck egy zugot nézett ki az iskola másik felében.
A hely kicsi volt, de két ember kényelmesen elférhetett benne.
Látszott rajta, hogy évtizedek óta nem járnak ide emberek. Tele volt pókhálóval és rengeteg porral, ami nem volt egy kellemes érzés, de egy idő után meg lehet szokni.
Azért szeretek vele lenni, mert mindenről el tudunk beszélgetni feszengés nélkül. És ezt nagyon szeretem.
Persze rengetegszer elcsodálkozom szépségé, vagy esetleg, hogy lehetséges , hogy ilyen helyes és aranyos. És a szeme színén. Ami majdnem fekete. Szeretem a fekete színt. Igaz, hogy az nem is az, de attól még szerintem szép.
Ma éppen keki színű pólót viselt, ami, mint megállapítottam, nagyon jól áll neki. Mondtam is neki, hogy jól áll neki a keki és többször is hordhatna ilyen színt.
Aztán az egész  délutánt együtt töltöttük és beszélgettünk mindenféléről. Szerencsémre hanyagolta a Diana témát, na meg az övére is mert akkor abban a pillanatban otthagytam volna... Nevettünk rengeteget, és ez is azokba a dolgokba tartozik amit imádok vele csinálni. És megállapítottam, hogy gyönyörű a mosolya. Annyira iszonyatosan, hogy az egész állatkert felkelt, ami a gyomromban lakik. Nagyon furi érzés. Ez Chris-szel nem érezem soha. Ez új dolog nekem. Úgy érzem őt most jobban szeretem, hogy ő még rám nem tekint úgy, mint az exemet, aki szeretett. Igaz én is szerettem, de nem annyira mint Chuck-ot.
Amikor felértem a szobába Elle már ott várt.
-Chuck-kal voltál?-kezdett bele a kérdésözönbe.
-Igen.
-És milyen érzés volt?-érdeklődött kedvesen.
-Jó, attól eltekintve, hogy én fülig bele vagyok esve, ő pedig olyan értelemben le se szar.-fejeztem ki magam, nem valami szépen.- És közted és Nate között, hogy alakulnak a dolgok?
-Nem sokat látom mostanában, nem tudom hova tűnt...Nehéz bevallani, de  félek, hogy ez a szakításunk végét jelezi nekem.-mondta szomorúan.
-Sajnálom. De olyan jól kijöttök, annyira kár lenne értetek. De látszik rajta, hogy szeret. Nem kell emiatt aggódnom.-mondtam, mert látom rajta, hogy támaszra van szüksége, hogy most erőt adjon neki.
-Köszi, hogy itt vagy nekem.-és nyomott egy puszit a jobb arcomra.
-Te is ugyanúgy itt vagy nekem.-és viszonoztam a pusziját.
Még beszélgettünk és lelkiztünk egy sort aztán elmentünk aludni.
Könnyek között aludtam el és köztük is keltem reggel...

2014. július 19., szombat

Szeptember.3.-Szerda

Reggel arra ébredtem sírva, hogy hangosan cseng a mobilom, így jelezve a megadott időpontot, amikor fel kell kelnem. Szokás szerint odamentem Elle ágyához, hogy őt is kirángassam az ágyából, de azt látom, hogy nincs ott.
Éppen azon tűnődöm, hogy hol lehet, ha nem a takaró alatt, amikor meglátom a levelét az asztalon. Ez állt benne:
Kedves Jenny!
Lementem a konyhára megcsinálni neked egy álomreggelit, mert megérdemled. Maradj a szobában addig, amíg vissza nem érek.
Sietek :
E.
Hát nem nekem van a legaranyosabb legjobb barátnőm a világon? Dehogyisnem.
Felöltöztem és vártam Elle-t. Még készülődtem, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Elle-t láttam, ahogy két teli tálcában egyensúlyoz befele az ajtón.
A két tálca meg volt rakodva mindenféle jóval, ami szem-szájnak ingere. Az elsőn mindenféle köret volt sonkától elkezdve a zöldségekig, mert Elle vegetáriánus, vagyis emberi ételekből nem eszik húst, mint a normális vega, de vámpírnak való eledelt szívesen fogyaszt. A másikon kenyér, tejbepapi és egy-egy gőzölgő pohár ha jól sejtem vér, ha a szaglásom nem csal mezeinyúl vére.
Elle szeret vadászni, mert annyira nem szereti azokat az ételeket, amiket az emberek fogyasztanak. (Nekem kimondottan ízlenek.) Ezért szokott néha kisurranni vadászni egyet. És úgy látszik ma is ezt tette. Kilopózott a szomszéd erdőbe, aminek a közepén egy rét van. Gondolom ott foghatta el szegény jószágot.
-Köszönöm, igazán nem kellett volna ezt csinálnod.-köszöntem meg neki ezt a sok fáradságot amit azért tett, mert szomorúnak látott.- Már jobban vagyok.-hazudtam.-majd meglátja, hogy milyen Diana, az már nem lesz az én bajom...
De sajnos az én bajom is lesz, mert nem akarom szenvedni látni,  hiszen a szerelem nem múlik el ilyen gyorsan.
Lélekben felkészültem a mai napomra:
1. Föci
2. Biosz
3. Spanyol
4. Spanyol
5. Matek
6. Angol
7. Fizika
Aztán eszembe jutott, hogy hétfőn lesz az első táncóránk és engem még nem kért fel senki. Itt elszomorodtam.
Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre Federico sietett oda hozzám.
-Már az iskola másik felében is lehet látni, hogy szomorú vagy. Ha bánt valami, tudod, hogy nekem kiöntheted a lelked. Vagy akár sírhatsz a vállamon.-próbált felvidítani.
-Annyi, hogy jövő héten lesz az első tánc óra és engem még nem kért fel senki.-meséltem el neki nagy szívfájdalmamat. Na jó, ez a kettő közül a kisebbik, de a nagyobbra nem hiszem, hogy tudna érte tenni valamit úgy mint egy legjobb barátnő ebben a helyzetben. Maximum laposra veri Chuck-ot, amit nem szeretnék. Még szeretnék járni is vele.
Huh ezt jól beismertem...
-Ez mosta le az arcodról a mosolyt? Nem kell aggódnod efelől. Ha szeretnéd én szívesen felkérlek.
Erre letérdelt és folytatta :
-Jennifer Gray! Lennél a táncpartnerem a hétfői táncórák alkalmával?-kérdezte úgy, hogy azt nem lehetett nevetés nélkül megállni.
-Köszönöm a felkérést uram. Nekem lenne megtiszteltetés önnel táncolni.-mondtam olyan stílusban ahogy ő is.
Erre rám mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Mondtam, hogy emiatt ne legyél szomorú.-és adott egy puszit a fejem búbjára, majd leült elém.
Az volt a baj ahogy az ajtó felé pillantottam, megláttam azt a fekete hajkoronát és a hozzá társuló arcot, akit igazából szerettem volna, de majd belesajdult a szívem, ahogy visszaemlékeztem a tegnapi beszélgetésünkre.
Észrevette, hogy megláttam és intett egy olyan köszönés féleséget. Én ugyanígy tettem vele.
Abban a pillanatban becsapódott az ajtó és megjelent az úrnő és a két pincsikutyája. Megfigyeltem Chuck pillantását. Tényleg szerelmes volt belé ezt még a vak is láthatja. Nem hittem volna, hogy egyszer féltékeny leszek Diana Blake-re.
Órák után láttam, hogy Chuck siet felém, ezért bevártam.
-Milyen volt tegnap a könyvtár?-érdeklődött udvariasan felőlem, de gondolom nem érdekli csak annak akart tűnni.
-Megvoltunk. Sokat nevettünk, de nem volt nagy dolog.
-Csak arról szeretnélek kérdezni, hogy akkor tudsz-e nekem segíteni?
-Szerintem Dianáról rossz embertől kérsz tanácsot...
-Tudom, de nincs más akiben bíznék.-esedezett. Minden lánynál így akar bevágódni?
-Megpróbálok,de nem ígérek semmit.-egyeztem bele végül.
-Köszi.-mondta és nyomott egy puszit a jobb arcomra.
Aztán elsiettem, mert nem esett éppen jól Chuck-kal, a fiúba, akibe szerelmes vagyok, arról beszélni, hogy miképpen vegye le a lábáról az iskola nagy ribancát.
Fent a szobámban Elle várt rám és nem akapellázott, belecsapott a kérdésözönbe.
-Milyen volt újra látni ŐT tegnap óta?
-Tragédia. Megkért, hogy segítsek neki összejönni Dianával. Najó nem egészen így fogalmazott, de ez volt a lényege...
-De ugye nem mondtad, hogy segítesz?
-Azt mondtam, hogy megpróbálok. Nem akartam rossz barátnak tűnni...
-Jó, így megértem.-ölelt magához.
A nap további részét az ágyamban egy jó nagy adag popcornnal és a laptoppal töltöttük, mert Elle kijelentette, hogy ma ha törik, ha szakad, mi csajos bulit csapunk ketten.
Filmeket néztünk és szerelemteszteket töltöttünk ki, mint a tinik. Mondjuk valamilyen formában mi is azok vagyunk...

Szeptember.2.-Kedd

Naplóm!
Tegnap esti felismerésem után rájöttem, hogy ezt el kell mondanom valakinek, aki megért, mert ha nem teszem be fogok golyózni. Ezért megkerestem Elle-t akivel aznap még nem is beszéltem. Felmentem hát a szobánkba, hátha ott találom. Szerencsémre ott volt.
-Hello!-köszöntem neki, ahogy beléptem.
-Szió!
-Mindenhol kerestelek már! Tudunk beszélni?
-Persze.
-Be kell vallanom valamit. Igaz, hogy még nem nagyon ismerem, de úgy érzem, mintha már évekkel ezelőtt találkoztunk volna. Olyan jól elbeszélgetünk ma és megbízunk egymásban. És ez jó érzés. És azt hiszem...,hogy idő közben szerelmes lettem belé.-mondtam ki, de éreztem, hogy az arcomba szökik a pír, ahogy ezt kimondtam. - Chuck-ba.
-Hű. Gondoltam, hogy előbb utóbb el fogod mondani, mert láttam, ahogy kezdetek óta nézel rá. Máshogy tekintesz rá, mint anno Chris-re, de mégis ugyanúgy. Bocsi, ezt nem tudom jobban megfogalmazni, remélem azért megérted a lényeget.-mosolygott aztán hozzátette- amúgy örülök neki, hogy így érzel, szerintem illetek egymáshoz.
-Köszi, hogy megérted.-mondtam és adtam egy puszit az arcára.
-Ilyenek a legjobb barátnők.-és kacsintott.
Ahogy beszélgettünk, el is felejtettem, hogy ma iskola is van.
Sietve bepakoltam a mai tancuccokat.
1.Tesi
2. Francia
3. Informatika
4. Kémia
5. Német
6. Német
7. Történelem
8. Matek
A franciát és a németet szeretem, de a többi csak azért van mert azok az alaptanulmányok. Matekból mondjuk egyáltalán nem vagyok rossz, sőt van néha, hogy még élvezem is. Mondjuk a dupla német az nem lesz könnyű...
A szokásos sulis összeállításom vettem fel, ami egy farmerből, egy hozzá illő felsőből és a Converse-emből állt. Igaz, ha jobb az idő szívesen veszek fel szoknyát vagy akár ruhát is csak a  harisnyát nélkülözöm, mert az utálom.
Egy könnyű matek után úgy terveztem, hogy Chuck-kal töltöm a délutánt és úgy látszik ő is így gondolta, mert ahogy kicsöngettek elpakolt és jött felém.
-Van kedved jönni a pavilonba?-kérdezte.
-Naná.-mosolyogtam rá.
Megállapítottam, hogy a ma annyira elbűvölő, hogy annál nem lehet senki se jobban az.
Ilyen a szerelem.
Belenéztem sötétbarna szemébe, ami majdnem fekete, ha nem sütött rá a nap.
Felmentünk tehát a pavilonba, ott pedig leült mellém.
-Valami személyeset szeretnék neked mondani, mert megbízom benned.
-Mond, hallgatlak. És köszi, én is megbízok benned.
-Azt hiszem, hogy beleszerettem egy lányba az osztályból. Azért kérdeztem azt amit kérdeztem tegnap. Első látásra megcsodáltam.
-Ooo, ilyen hamar? És ki a szerencsés lány?
Ebben a pillanatban, azt vártam, hogy kimondja a nevemet. De még várt egy kicsit, mert gondolom félt attól, hogy mit fogok gondolni.
-Diana.
Ekkor állt meg bennem az ütő. Ezt nem hiszem el. Hogy lehetek ekkora barom?? Tudtam, hogy nem lenne szabad beleszeretnem egy Chuck félébe.
-Ahha. Tudod, hogy én nem különösebben szívlelem őt, sőt nem nem szívlelem, egyenesen utálom. De ha te így vagy vele...ezek a te érzéseid. Nem tudsz ellene mit tenni.
-Köszi, hogy megérted.
-Nincs mit. Ilyen egy barát.-nem bírtam sokáig visszatartani a sírást, ezért megpróbáltam valamilyen kifogást keresni, hogy elmenjek.- Bocsi, de most mennem kell, mert Fedének megígértem, hogy elmegyek vele a könyvtárba. És köszi, hogy ezt megosztottad velem.-mondtam ki végül és tettem hozzá egy műmosolyt.
-Oké, nekem is mennem kéne...Akkor majd még találkozunk. Ha ma nem is akkor holnap.-mondta és kacsintott egyet.-Esetleg tudsz néhány tanácsot adni lányügyben? Mármint te régebben ismered és ezért. Másban meg nem bízok ennyire, mint benned.
-Persze, de tényleg mennem kell. Szia.
-Szia.-köszöntünk el egymástól.
Ahogy kiértem a látóteréből, nem bírtam megállni sírás nélkül. Futottam, hogy nehogy meglássanak így. Siettem fel Elle-hez.
Beléptem és ahogy meglátta a könnyektől torzított arcomat megkérdezte:
-Mi a baj?-és felpattant majd magához ölelt.
-Most mondta el, hogy Dianát szereti.-mondtam ki két sírás között.
-Ó hogy a ...-mondta, persze ez csak a cenzúrázott verziója annak.-Semmi baj.-és nyomott egy puszit az arcomra.- Majd rájön, hogy egy kis ribanc, csak idő kérdése.
-Ezzel most nem nagyon nyugtattál meg.
-Bocsi.-szomorodott el.
A nap többi részét a szobánkban töltöttem Elle-lel, aki tényleg nagyon jó barátnőként viselkedett és ápolta a lelkemet.
Nem akartam most Chuck közelében lenni, főleg azért mert ha ránéznék elöntene a sírás abban a pillanatban.
Este álomba sírtam magam és Chuck-ról álmodtam.
Csak érteném az ilyen dolgoknak miért pont velem kell történnie...

2014. július 18., péntek

Szeptember.1.-Hétfő folytatása

Miután sikerült abbahagynom a sírást, visszamentem Elle-hez,mert megígértem neki, hogy seígíhet megtalálni a legjobban hozzám illőt ehhez a partyhoz. De most már elment a kedvem ettől az egésztől. Egészen biztos vagyok benne, hogy túl hamar aggattam rá a "jó fej" jelzőt.
Benyitottam a szobánkba, a legjobb barátnőm már úgy látszik várt rám. Remélem nem mondta el neki Chuck, hogy sírva rohantam el tőle...
De egészen pontosan nem sajnálkozva tépdelt oda mellém, sőt nem is lépdelt, hanem szökkent mint aki nagyon boldog.
-Tudod ki keresett téged?-kérdezte nagy vigyorogva.
-Nem.-válaszoltam egyhangúan,de a műmosoly ott ült az arcomon. Ezt Elle nem igazán vette észre. De valójában gondoltam,hogy kinek a nevét fogja mondani.
-Chuck.
És igen...eltaláltam.
-Nem igazán értem, hogy mit akar tőlem.-válaszoltam, pedig nagyon is jól tudom mit akart. Legalábbis hogyha van benne némi jóindulat akkor, bocsánatkérésért jött.
-Szerintem bejössz neki.-ezt a mondatot akkora mosollyal mondta, hogy azt hittem eléri a szája vége a fülét.
-Tudod mit? Azon gondolkodtam, hogy végül is ma nincs is sok kedvem menni arra a buliba.
-Miért nem?
-Fáradt vagyok.
-Jó kifogás lenne, hogyha nem ismernélek ennyire. Tudom, hogy van valami emögött. Mond el tudod, hogy a legjobb barátnőd vagyok.-mosolygott. Így mutatta, hogy bízhatok benne. Végül is a BFF-ek azért vannak, hogy mindent elmondjunk nekik...
-Összefutottam Chuck-kal az ebédlőben.
-És? Történt valami? Bántott?-kérdezte az aggodalmas hangsúlyával amit tényleg csak komoly esetekben szokott használni.
-Ízlett neki a tejbepapis furcsa reggelink.-mi csak így hívjuk...
-Ez nem akkora tragédia.-nógatott. Lehet, hogy azért próbált győzködni, mert annyira el akart menni abba a buliba, de nélkülem nem nagyon akart ott lenni...
-Aztán megkérdezte, hogy miért is vagyok itt és...-erre előtört a szipogás és a könnyek és...és akkor elkezdtem sírni, majd kirohantam...a lány mosdóba...olyan érzésem támadt...hogy olyan beképzelt és ezzel ... mindent elrontott...és mérges lettem rá...és nem akarok elmenni hozzá oda.
Meséltem el neki a történetet nagy sírás közepette.
-Szerintem, csak felkapod a dolgot. Csak érdeklődni akart irántad és megismerni. Az nem nagy bűn.-mosolygott rám, amitől nekem is nevetnem kellett.-Nekem is elmesélted mi történt Velük. Nekem szimpatikus srácnak tűnik. És már nem azért de illetek egymáshoz.-ennél a résznél oldalba böködött és úgy mosolygott tovább.-Ha csak ennyi, akkor nem kell rá haragudnod, csak érdeklődő volt és biztos azért kérdezte, mert törődik veled.
-De még alig ismerem. Annyit tudok róla, hogy Charles Matthew-nak hívják, de jobban szereti a Chuck nevet, mert az jobban illik hozzá. Ez azért nem sok információ.
-Jó ebben egyetértek, de adj neki még egy esélyt. A te érdekedben. De tényleg.
-Jó. Ugye tudod, hogy ügyvédnek kéne menned, mert nagyon jól érvelsz.-kacsintok rá vidáman.
Ettől vidultam volna ki? Hogy megtudtam, hogy Chuck nem is rossz ember? Ha Elle hisz benne, hogy az, márpedig neki jó megérzései vannak és sok tapasztalata is van, akkor nagy valószínűséggel az akinek a vámpírbarátnőm állítja. De tényleg ettől lett vidámabb a kedvem?
Az estére készen állva léptünk ki az ajtónkon, hogy bulizhassunk egy jót. Mivel a vámpírok nem lehetnek másnaposak ilyen alkalmakkor (ami nincs túl gyakran) annyit alkoholizálnak, hogy az egy évszázadra elég lesz nekik. Hát igen, körülbelül ennyi időnként tartanak hasonló bulikat.
Ahogy beléptünk a 117-es számú szobaajtón, sok fiú szeme ránk tapadt. Na jó, főleg Elle-re...Mindenkinek megakadt a szeme tökéletes lábain, ami kilóg a miniszoknya alól. Mint mondtam ez már egy másik, mivel neki mindegyik a tökéletes ruha ezért estéig talált még egy szerinte annál is jobb szerelést. A farmerminiszoknya fölé egy fehér 'fél vállad kint van' típusú pólót vett fel, egy telitalpú szandálomat választotta, amihez hozzádob az indiánféle fejdísz, ami ezt az összeállítást még hippisebbé teszi. De eszméletlenül nézett ki benne, nem csoda, hogy a suli össze sráca bolondul érte.
Rajtam egy egyszerű hosszú farmer és egy 'I love Green Day' feliratú póló volt. És magamra húztam még egy sötétkék Converse-t. A hajam kiengedve, de semmi nem volt benne.
Abban a pillanatban megláttam egy közeledő alakot.
Chuck volt az.
-Bocsánatot szeretnék kérni tőled a reggeli viselkedésemért.-kezdte el a monológját, amit hallhatólag már akkor eltervezett, miután az egész történt.-Sajnálom, hogyha tolakodást éreztettem, nem állt szándékomban. Ezerszer is csak azt tudom mondani, hogy sajnálom. Remélem nem haragszol rám.-hangjában érződött az őszinteség, ezért elhittem, hogy amit mond az igaz.
-Megbocsátok és ha érdekel még elmondom a választ a kérdésedre.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.
-Jó, menjünk a szobámba, ott valószínűleg nem fognak zavarni.-észrevette az arckifejezésemet, ahogy kimondta, hogy elmegyünk ketten a szobájába...-persze, ha nem gond.-tette hozzá sürgösen.
-Dehogy, menjünk.-mondtam.
Beléptem a szobájába és hirtelen azt gondoltam, hogy a saját szobámba vagyok. Mindenhol Green Day-es poszter. Gondolom ő is szereti. Akkor hogy gondolhattam, hogy önző és beképzelt?!
Ezen nagyon meglepődtem.
-Látom egy a zenei ízlésünk.-szólalt meg mögöttem, ahogy meglátta a csodálatomat a képeket nézve.
Hátrafordultam és észrevettem, hogy mosolyog. Visszamosolyogtam rá.
-Ezek szerint...-nem tudtam más értelmeset kibökni, ez annyira meghatott a szobája.
-Nyugodtan ülj le az ágyra.-mondta.
Leültem, ő pedig mellém.
Rámnézett, ebből gondoltam, hogy elkezdhetem a történetet.
-Nem tudom, hogy te mikor születtél, de én 1656. február 14-én. A Londoni Tűzvész előtt 10 évvel. Akkor voltam pont kerek annyi. Volt egy bátyám, Nick...-annyira belefeledkezdtem a mesélésbe, sokszor kitértem az igazi téma elől de több mint 1 órán keresztül be nem állt a szám.-és most itt vagyok veled és elmesélem mindezt neked, pedig nem vagyok annyira megnyílós fajta. Ezt az okát a dolgaimnak csak a felnőttek tudják akik ismerték őket meg Elle és mostmár te is.-tettem hozzá.
-Szomorú történet, az biztos. És sajnálom. Megértem, mert én se vagyok egy megnyílós fajta de nekem is van egy ilyen történetem...-adta meg magát.
-Szeretném hallani.-mondtam, de az előző esetből tanulva hozzátettem: hogyha nem bánod.
-Szívesen elmesélem, mert még úgy se hallotta senki.
-Köszönöm.-mondtam kissé érzelgősen, de majdnem könnyeket eresztett a szemembe az, hogy én vagyok az első akinek erről beszél.
-Már nagyon régen történt, majdnem ugyanakkor mint veled, talál kicsivel később, de nem sokkal. Én 1614-ben születtem. Pont ma van a 400. születésnapom. Csak ha már így te is megmondtad a te valós életkorod.
-Ha ezt tudtam volna az lett volna a minimum, hogy sütök neked egy tortát.-kuncogtam.-márpedig nagyon finom tortát tudok sütni.
-Azt meghiszem.-mosolygott bele a szemeimbe.
-Miért nem mondtad?-kérdeztem tőle.
-Nem tartottam akkora nagy jelentőséget neki. Még Adam se tudja, csak véletlenül szervezte mára ezt a bulit.
-Köszi, hogy azért nekem elmondtad.
-Nincs mit, megbízok benned. De térjünkvissza az eredeti témához. Akkoriban egy kis faluban laktam a szüleimmel Burn Village volt a neve...-látszott rajta az elszomorodás, ahogy visszagondolt azokra az időkre. -És...
Folytatta volna tovább a mondatot, de Adam nyitott be az ajtón nagy dirrel-dúrral.
-Jenny! Elle rosszul van! Még sose láttam ilyennek! Azt hiszem egy kicsit illuminált állapotban van, siess kérlek! Vidd vissza a szobátokba mielőtt valami baja esik!
Beletelt egy kis időbe mire eljutott az agyamig az amit Chuck lakótársa mondott. Nem tudtam elhinni. Ennek ellenére gyorsan felálltam és siettem megmenteni a legjobb barátnőmet attól ,hogy mindenféle hülyeséget csináljon. Mert már volt ilyen alkalom és senki sem szeretné ha az megismétlődne.

Szeptember.1.-Hétfő délelőtt

Ma volt az első hivtalos tanítási nap, amit 12.-esekként kezdtünk el.
Reggel nagyon nehéz volt felkelni, mivel este későig filmmaratont tartottunk Elle-lel.
Amikor megszólalt a mobilom egy kakas kukorékolással, levontam a következtetést, hogy reggel van és irány át az iskolaépületbe 9-re.
Odamentem legjobb barátnőm ágyához, hogy felébresszem. Negyed óra kínszenvedés után sikerült elérnem, hogy kimásszon az takaró alól és elkezdjen készülődni.
Meleg volt a mai nap, ezért angol zászlós ujjatlant és hozzá egy shortot kotortam elő a szekrényből, aztán odaálltam a cipők elé és lekaptam egy tornacipőt.
Elle ugyanígy tett csak ő más ujjatlant és egy szandált hordott.
Háromnegyed kilencre megérkeztünk a számunkra kijelölt terembe és leültünk egymás mellé. Igaz, hogy nem hisszük, hogy ez sokéig így fog maradni, mivel Mrs. Johnson imád ülésrendet kialakítani és minden hónapra kitalál egyet. Csak én érzem, hogy ez 12.-ben már ciki?
Kiválasztottuk az egyik leghátsó padot a sarokban, de mivel csak 15 fő az osztálylétszám nincs valami nagy termünk.
Mi voltunk az elsők így láttunk mindenkit aki megérkezett. Sokan hazautaznak a nyári szünetre vagy már úgymond önálló életet élnek, de nincs jobb dolguk ezért mindig visszajönnek ide.
Elsőként Alice és Denise lépett be, akik majdnem olyan régóta BFF-ek, mint én és Elle.
-Sziasztok!-köszöntek egyszerre.
-Hello!-köszöntem vissza és ugyanígy tett Elle is.- Hogyan telt a nyári szünet?-érdeklődtem tovább, mivel tudtam, hogy elutaztak Párizsba felszedni egy-két pasit. Néha beszéltünk telefonon, ezért tudtam, hogy sikerült is nekik.
Denise kívülről valamennyire hasonlít Elle-hez, de neki rövid a szőke hajkoronája, ellentétben a legjobb barátnőmével.
Alice egy hosszú, barna és ráadásul göndör hajjal büszkélkedhet és csodálatos alakkal-ebben hasonlít Denise-hez.
-Nagyon jó volt. Bejártuk egész Párizst, még szerencse, hogy a 2 és fél hónapunk volt rá.-mondta Alice és előhúzta a táskájából Párizs látnivalójainak a térképét.-Ezeket itt mind láttuk.-mutatott a pirossal bekarikázott képeket.
-És mutatunk nektek valakiket.-vigyorgott ránk Denise és már elő is vette a mobilját és amin egy szőke hajú fiú képe jelent meg.- Ő Jack. 2 és fél hónapot jártunk aztán szakítottam vele, mert haza kellett jönnöm.
Ebben a pillanatban hallottam, hogy valaki kinyitja az ajtót és belép.
Odafordultam és megláttam Federico-t. Nem minden lánynak adódik az a lehetőség, hogy van egy fiú barátja, aki tényleg CSAK a barátja.
Egy másodperccel később felpattantam, hogy odarohanjak hozzá.
Átrohantam a padsorokon az ajtóba, ott pedig beleugrottam a kitárt karjaiba, hogy meg tudjon ölelni.
-Szia Kicsilány! Hiányoztam?-kérdezte mosolyogva.
-Naná.-mondtam és adtam egy puszit az arcára.-És én neked? Milyen volt Hawaii?
Fede az a fajta fiú, akinek szintén meghaltak a szülei, ezért rászállt a családi vagyon. Ami mi tagadás nagyon nagy. Engem is el kart vinni magával, de nem akartam itt hagyni Elle-t egész nyári szünetre, de azért ő is nagyon hiányzott nekem.
Nagy bánatomra ők ketten most nincsenek a legjobb kapcsolatban, mert Fedének nem szimpatikus Nate és ezen elég csúnyán összevesztek még márciusban és azóta tart ez az örihari.
Csak most kezdtem el végigmérni a szememmel a napbarnított bőrét és sötét haját, amit egy kicsit kiszívott a nap.  Barna szemében csak úgy csillogott az ablakon beáramló napfény. Olyan fiú, akin el lehet gyönyörködni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerelmes belé rengeteg lány, de őt ez nem nagyon izgatja. De legfőképpen én azt szeretem hallgatni, ahogy gitározik. Az egyszerűen mesés.
-Nagyon jó volt, csak egy dolog hiányzott...-mondta-...te.
-Köszi, ez kedves.-mosolyogtam rá.
Visszamentünk ahhoz a padhoz ahol mi ültünk Elle-lel és Fede leült az előttem lévő székre, úgy hogy közben egy pillantást sem vetett a mellettem ülő szőkeségre.
Eközben már beszivárgott az osztály 80%-a.
Heather, aki csak elejtett egy "Sziasztok"-ot az osztálynak és leült a legelső padba, majd elővette az ipodját. Nem tudom, hogy meséltem-e, de elég visszazárkózott nem sok idejét szenteli barátkozásra.
Chris, akivel régen jártam, de azóta megszakadt a kapcsolatunk. Neki sötét, dús haja van és nagy általánosságban egy pilóta napszemcsit hord az orrán. Szeret gitározni, mint Federico és énekelni is tud hozzá. El tudod hinni, hogy hány csaj epekedik érte...
Láttam belépni Adam-et meg Chuck-ot is. Egyszerre érkeztek, gondolom megmutatja jó szobatárs révén neki az iskolát.
Sophie-t se felejtsem ki az említettek listájából, aki a nyáron sokat változott. Eddig festett szőke haját meghagyta természetes árnyalatában, ami gesztenyebarna színű. Imád a hajába tenni dolgokat, főleg hajpántot. Nagyon kedves lány, ő tavaly csatlakozott hozzánk, egy ideig pátyolgattuk Elle-lel, de aztán elkezdett megváltozni rossz irányba. Enyhén ribancosan kezdett el viselkedni és ezt nem hagytuk szó nélkül. De most úgy tűnik észhez tért. :)
Az utolsó két fiú osztálytársunk Thomas és Alex. Legjobb barátok már az ősidők óta, de mint a legtöbben teljesen ellentétei egymásnak. Thomas az a fajta menő srác, akivel már körübelül az osztály lány tagjai szerettek volna járni (persze van pár kivétel, köztük én is). Külsőre fekete haj, zsebre dugott kéz és csak a fél haját takaró sapka.
Alex viszont úgy néz ki mint egy angyal. Arany, oldalra fésült haj, zöld szemek. Már csak egy pár szárny és egy glória hiányzik. Beismerem, volt hogy vetettem rá szerelmes pillantásokat...
Miután ezt végiggondoltam Mrs. Johnson tanárnő lépett be a terembe és a táblához sietett.
-Jó reggelt, Gyerekek!-kezdte a bevezetőbeszédjét.-Örülök, hogy itt vagytok, de ha a látásom nem csal még hiányzik három lány.-sóhajtott.
Ahogy ezt kimondta kivágódott az ajtó és a triumvirátus lépett be, akiket mi Elle-lel csak RT-nem emlegetjük. Ribancok Társasága. És ez a jelző teljesen klappol hozzájuk.
Kezdjük Esterrel...még ő a legnormálisabb közülük. Vörös haja van, amiért rengeteg lány irigykedik és ezt ő nemigen bánja. De alázatosan szolgálja úrnőjét Georginával együtt.
Georginának szőke haja van egy hozzátartozó barna szempárral. Szeret mindig Diana közelében lenni, mert érte odavannak a fiúk és ezért azt hiszi, hogyha vele van ő is kaphat a reflektorfényből. Nem ismeri Dianát...
Na igen...Ő a főribanc. Az úrnő...Amerre jár csorog a fiúk nyála és már egy kacsintásáért ölni tudnának, nem hogy egy csókért... Hosszú sötétbarna hajkorona és rendes smink jellemzi és persze kivágott és átlátszó ruhák.
Mintha egy rossz Hollywood-i filmbe csöppentünk volna.
-Elnézést!-kért bocsánatot a vezetőjük mindenki nevében. Ártatlanul rebegtette szempilláit, hogy elhitesse mindenkivel, hogy milyen kedves és aranyos. Az esetek 90%ában sikerül neki. De mi Elle-lel átlátunk az álcán. Olyan , mint Hófehérke almája. Kívülről szép piros, belülről azonban mérgezett.
-Semmi baj, de elő ne forduljon még egyszer!-mondta Johnson. Mindig ezzel a mondattal ülteti le őket, pedig már nem egyszer késtek. Szegény...ha tudná az igazságot.
Federico se szereti őket. Őt se téveszti meg némi szempilla rebesgetés. Mások nem igazán gondolják ezt róluk, csak persze a suliba járó lányok. A fiúk vakok, ezt eddig is tudtam. Eljön az idő, hogy majd a lányoknak kell őket felvilágosítaniuk.

2014. július 17., csütörtök

Augusztus.31.-Vasárnap

Miután Elle-t visszakísértem a szobánkba és lefektettem az ágyába, elindultam, hogy megkeressem Chuck-ot és kérjem a története folytatását. De ahogy kiléptem az ajtón meghallottam legjobb barátnőm segélykiáltásait, ezért visszarontottam az ajtón. Szerencsére nem történt semmi baj, csak enyhé szólva a fejébe szállt az ital.
Eredetileg képtelenség, hogy egy vámpír másnapos legyen, de a kivétel erősíti a szabályt, ezért nagyon ritkán előfordul az ilyen, erről tanultunk. Már volt egy ilyen baleset és nagyon csúnya vége lett. Sajnáltam, hogy pont Elle esett bele ebbe a 0,001%-ba, akinél az ilyesmi mégis lehetséges. Elle még sose ivott egy-két pohárnál többet, nem tudom, hogy mi üthetett belé és azt se, hogy most miért húzott le pár pohárnál többet.
De a biztonság kedvéért ott maradtam vele. Nem akartam, hogy bármiféle baja essen véletlenül.
Majd ha kijózanodott a BFF-em aztán megkeresem Chuck-ot.
Kopogtak az ajtón.
Aztán Nate fejét látom benézni rajta. Megkönnyebbültem. Egészen másra számítottam.
-Hogy van?-érdeklődött.
-Csak egyszer ébredt fel, de aztán rögtön visszaaludt.
Odament és adott egy puszit a homlokára.
-Késő van. Feküdj le te is, ő majd kialussza magát és jobban lesz.-bíztatott. Gondolom az arcomról le lehetett olvasni a rémületet és próbált lelket önteni belém.
Ránéztem az órára. Már hajnali fél hármat mutatott.
-Igazad lehet.-és ásítottam.
-Jó éjszakát! Aludj jól!-búcsúzott el.
-Neked is!-mondtam,de már valószínűleg nem hallotta, mert az ajtó már zárva volt.
Reggel Elle még aludt amikor felkeltem, ezért nem vártam meg a reggelivel. Az ebédlőben találkoztam Nate-tel és Valentine-nal, akik érdeklődtek a barátnőm állapotáról.
A szememmel körbepásztáztam a termet de sehol sem láttam azt akit akartam.
Aztán egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
-Sziasztok! Leülhetek?-kérdezte.
-Természetesen.-válaszolta mindnyájunk nevében Nate.
-Köszi.
A hang felé fordultam és megláttam, azt akiért végignéztem az asztalokat.
Chuck ült le mellém.
-Jó étvágyat!-mondta udvariasan.
-Neked is!-vágtam rá és egy másodperccel utána Nate és Valentine is.
Mikor Chuck befejezte az első adagját még éhes maradt, de amit akart volna enni az már nem volt nálunk, ezért felállt, hogy hozzon a konyháról.
Szerettem volna vele beszélni, ezért utána siettem. Ááá dehogy volt feltűnő...
-Chuck!-szóltam utána.
A neve hallatán hátrafordult és mélyen a szemembe nézett.
-Tessék?
Egy kicsit zavarban voltam de azért még el tudtam mondani amit akartam.
-Arra gondoltam...hogyha még nem gondoltad meg magad...elmesélhetnéd amit akartál, mielőtt jött a hír Elle-ről.
-Persze, hogy akarom. Hosszú idők óta van ez az egy dolog amit szeretnék.
-Köszi.-nem tudtam erre jobb választ adni.De azért megpróbáltam én is valami szépet mondani neki- Nekem is jól esett, hogy végig halgattál és köszönöm is.
-Nincs mit. Örülök, hogy bízol bennem. De ma inkább foglalkozz Elle-lel, most ő a legfontosabb.
-Köszi, hogy ilyen megértő vagy ezzel.
-Ez csak természetes.-és kacsintott egyet. Majd továbbhaladt azért amiért útnak indult.
Mikor visszaértem Nate nem kímélt a kérdéseivel.
-Na? Mi történt?-kérdezte, mert ő egy tipikus olyan srác aki nem maradhat ki semmiből.-Tudtam, hogy tetszik neked!
-Nem tetszik!-vágtam vissza neki.
-De igen!-csatlakozott az ellenem lévő csapatba Valentine is.
-Köszi...-szóltam le.
-Na de most tényleg!-kérlelt tovább Nate.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam mosolyogva és tettetett megsértődéssel.
-Valaki szerelmeeeees!-üvöltötték egyszerre. Meg van bennük az a gén ami a legtöbb LB-nél. Csak egy pillantásból meg tudják mondani mire gondol a másik vagy esetleg mint most, egyszerre támad ugyanaz az ötletük és egyszerre fejezik is ki magukat.
Éreztem, hogy pirulok, mint a paradicsom.
-Nem is csak egy kicsit!-kontrázott Valentine.
-Mondom, hogy nem vagyok szerelmes!
-Jól van hagyunk...-egyeztek meg.
-Köszönöm.
Aztán felálltam és felsiettem Elle-hez.
Fent őt még mindig az ágyában találtam, de már felkelt és olvasott. Ez jó jel.
-Szió!-köszönt,amikor meglátott.
-Szia, jól vagy?-érdeklődtem az állapota felől.
-Soha jobban!-felelte életvidám kedvvel.
-Akkor jó. Megnyugodtam.
-Miért mi történt?
-Nem emlékszel?
-Nem, csak annyira, hogy megérkeztünk a partyra. A többi sötétség.
Leesett az állam. Sose voltam még részeg, de nem gondoltam volna, hogy ilyeneket okozhat.
-Tegnap egész este illuminált állapotban voltál.
-De az lehetetlen!
-Ezek szerint nem. Te vagy a kivétel. Meg a múltkori gyerek...
-Milyen eset?
-Tudod, ami azzal a lánnyal történt. Benne volt az újságban...
-Aki leugrott a padlástorony tetejéről egyenesen egy fába, hogy meghaljon?
-Igen, róla beszélek.
-Nagyon morbid. De én nem leszek ilyen.-próbált nyugtatgatni, bevallom semmi sikerrel.
-Ő se az a típus volt aki annyira meg akart volna halni...csak kérlek ne igyál máskor több whisky-t  egy, két pohárnál. A kedvemért ígérd meg!-esedeztem.
-Jó, de csak a te kedvedért...Amúgy is tartozom neked a csütörtöki szív miatt.
-Ez igaz.-mondtam és visszagondoltam az ízére, de majdnem megint visszajött volna az amit nagy nehezen magamba tömtem.
-És sajnálom, hogy miattam kellett hazajönnöd.-kért bocsánatot.
-Semmi baj, hiszen erre vannak a legjobb barátnők, hogy megvédjenek az alkohol utóhatásaitól.-mosolyogtam rá.
-Köszi.-mondta és nyomott egy jókora puszit a bal arcomra.
A nap további részében csajos napot tartottunk, de előtte szóltunk Nate-nek, hogy ne aggódjon Elle miatt.
Megnéztünk 5 filmet köztük a Twilight-ot, csak azért, hogy kiröhögjük a kamu vámpírokat és pro és kontra listát írjunk a két misztikus pasiról, akik egy emberlányért küzdenek.
Estére annyira elfáradtunk, hogy úgy dőltünk ágyba, ahogy voltunk. Nem volt egy jó dolog az az éjszakázás, mert mint az utolsó pillanatban eszünkbe jutott, másnap reggel lesz az első napunk végzős gimnazistákként...

Augusztus.30.-Délután és este

Miután sikerült abbahagynom a sírást, visszamentem Elle-hez,mert megígértem neki, hogy seígíhet megtalálni a legjobban hozzám illőt ehhez a partyhoz. De most már elment a kedvem ettől az egésztől. Egészen biztos vagyok benne, hogy túl hamar aggattam rá a "jó fej" jelzőt.
Benyitottam a szobánkba, a legjobb barátnőm már úgy látszik várt rám. Remélem nem mondta el neki Chuck, hogy sírva rohantam el tőle...
De egészen pontosan nem sajnálkozva tépdelt oda mellém, sőt nem is lépdelt, hanem szökkent mint aki nagyon boldog.
-Tudod ki keresett téged?-kérdezte nagy vigyorogva.
-Nem.-válaszoltam egyhangúan,de a műmosoly ott ült az arcomon. Ezt Elle nem igazán vette észre. De valójában gondoltam,hogy kinek a nevét fogja mondani.
-Chuck.
És igen...eltaláltam.
-Nem igazán értem, hogy mit akar tőlem.-válaszoltam, pedig nagyon is jól tudom mit akart. Legalábbis hogyha van benne némi jóindulat akkor, bocsánatkérésért jött.
-Szerintem bejössz neki.-ezt a mondatot akkora mosollyal mondta, hogy azt hittem eléri a szája vége a fülét.
-Tudod mit? Azon gondolkodtam, hogy végül is ma nincs is sok kedvem menni arra a buliba.
-Miért nem?
-Fáradt vagyok.
-Jó kifogás lenne, hogyha nem ismernélek ennyire. Tudom, hogy van valami emögött. Mond el tudod, hogy a legjobb barátnőd vagyok.-mosolygott. Így mutatta, hogy bízhatok benne. Végül is a BFF-ek azért vannak, hogy mindent elmondjunk nekik...
-Összefutottam Chuck-kal az ebédlőben.
-És? Történt valami? Bántott?-kérdezte az aggodalmas hangsúlyával amit tényleg csak komoly esetekben szokott használni.
-Ízlett neki a tejbepapis furcsa reggelink.-mi csak így hívjuk...
-Ez nem akkora tragédia.-nógatott. Lehet, hogy azért próbált győzködni, mert annyira el akart menni abba a buliba, de nélkülem nem nagyon akart ott lenni...
-Aztán megkérdezte, hogy miért is vagyok itt és...-erre előtört a szipogás és a könnyek és...és akkor elkezdtem sírni, majd kirohantam...a lány mosdóba...olyan érzésem támadt...hogy olyan beképzelt és ezzel ... mindent elrontott...és mérges lettem rá...és nem akarok elmenni hozzá oda.
Meséltem el neki a történetet nagy sírás közepette.
-Szerintem, csak felkapod a dolgot. Csak érdeklődni akart irántad és megismerni. Az nem nagy bűn.-mosolygott rám, amitől nekem is nevetnem kellett.-Nekem is elmesélted mi történt Velük. Nekem szimpatikus srácnak tűnik. És már nem azért de illetek egymáshoz.-ennél a résznél oldalba böködött és úgy mosolygott tovább.-Ha csak ennyi, akkor nem kell rá haragudnod, csak érdeklődő volt és biztos azért kérdezte, mert törődik veled.
-De még alig ismerem. Annyit tudok róla, hogy Charles Matthew-nak hívják, de jobban szereti a Chuck nevet, mert az jobban illik hozzá. Ez azért nem sok információ.
-Jó ebben egyetértek, de adj neki még egy esélyt. A te érdekedben. De tényleg.
-Jó. Ugye tudod, hogy ügyvédnek kéne menned, mert nagyon jól érvelsz.-kacsintok rá vidáman.
Ettől vidultam volna ki? Hogy megtudtam, hogy Chuck nem is rossz ember? Ha Elle hisz benne, hogy az, márpedig neki jó megérzései vannak és sok tapasztalata is van, akkor nagy valószínűséggel az akinek a vámpírbarátnőm állítja. De tényleg ettől lett vidámabb a kedvem?
Az estére készen állva léptünk ki az ajtónkon, hogy bulizhassunk egy jót. Mivel a vámpírok nem lehetnek másnaposak ilyen alkalmakkor (ami nincs túl gyakran) annyit alkoholizálnak, hogy az egy évszázadra elég lesz nekik. Hát igen, körülbelül ennyi időnként tartanak hasonló bulikat.
Ahogy beléptünk a 117-es számú szobaajtón, sok fiú szeme ránk tapadt. Na jó, főleg Elle-re...Mindenkinek megakadt a szeme tökéletes lábain, ami kilóg a miniszoknya alól. Mint mondtam ez már egy másik, mivel neki mindegyik a tökéletes ruha ezért estéig talált még egy szerinte annál is jobb szerelést. A farmerminiszoknya fölé egy fehér 'fél vállad kint van' típusú pólót vett fel, egy telitalpú szandálomat választotta, amihez hozzádob az indiánféle fejdísz, ami ezt az összeállítást még hippisebbé teszi. De eszméletlenül nézett ki benne, nem csoda, hogy a suli össze sráca bolondul érte.
Rajtam egy egyszerű hosszú farmer és egy 'I love Green Day' feliratú póló volt. És magamra húztam még egy sötétkék Converse-t. A hajam kiengedve, de semmi nem volt benne.
Abban a pillanatban megláttam egy közeledő alakot.
Chuck volt az.
-Bocsánatot szeretnék kérni tőled a reggeli viselkedésemért.-kezdte el a monológját, amit hallhatólag már akkor eltervezett, miután az egész történt.-Sajnálom, hogyha tolakodást éreztettem, nem állt szándékomban. Ezerszer is csak azt tudom mondani, hogy sajnálom. Remélem nem haragszol rám.-hangjában érződött az őszinteség, ezért elhittem, hogy amit mond az igaz.
-Megbocsátok és ha érdekel még elmondom a választ a kérdésedre.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.
-Jó, menjünk a szobámba, ott valószínűleg nem fognak zavarni.-észrevette az arckifejezésemet, ahogy kimondta, hogy elmegyünk ketten a szobájába...-persze, ha nem gond.-tette hozzá sürgösen.
-Dehogy, menjünk.-mondtam.
Beléptem a szobájába és hirtelen azt gondoltam, hogy a saját szobámba vagyok. Mindenhol Green Day-es poszter. Gondolom ő is szereti. Akkor hogy gondolhattam, hogy önző és beképzelt?!
Ezen nagyon meglepődtem.
-Látom egy a zenei ízlésünk.-szólalt meg mögöttem, ahogy meglátta a csodálatomat a képeket nézve.
Hátrafordultam és észrevettem, hogy mosolyog. Visszamosolyogtam rá.
-Ezek szerint...-nem tudtam más értelmeset kibökni, ez annyira meghatott a szobája.
-Nyugodtan ülj le az ágyra.-mondta.
Leültem, ő pedig mellém.
Rámnézett, ebből gondoltam, hogy elkezdhetem a történetet.
-Nem tudom, hogy te mikor születtél, de én 1656. február 14-én. A Londoni Tűzvész előtt 10 évvel. Akkor voltam pont kerek annyi. Volt egy bátyám, Nick...-annyira belefeledkezdtem a mesélésbe, sokszor kitértem az igazi téma elől de több mint 1 órán keresztül be nem állt a szám.-és most itt vagyok veled és elmesélem mindezt neked, pedig nem vagyok annyira megnyílós fajta. Ezt az okát a dolgaimnak csak a felnőttek tudják akik ismerték őket meg Elle és mostmár te is.-tettem hozzá.
-Szomorú történet, az biztos. És sajnálom. Megértem, mert én se vagyok egy megnyílós fajta de nekem is van egy ilyen történetem...-adta meg magát.
-Szeretném hallani.-mondtam, de az előző esetből tanulva hozzátettem: hogyha nem bánod.
-Szívesen elmesélem, mert még úgy se hallotta senki.
-Köszönöm.-mondtam kissé érzelgősen, de majdnem könnyeket eresztett a szemembe az, hogy én vagyok az első akinek erről beszél.
-Már nagyon régen történt, majdnem ugyanakkor mint veled, talál kicsivel később, de nem sokkal. Én 1614-ben születtem. Pont ma van a 400. születésnapom. Csak ha már így te is megmondtad a te valós életkorod.
-Ha ezt tudtam volna az lett volna a minimum, hogy sütök neked egy tortát.-kuncogtam.-márpedig nagyon finom tortát tudok sütni.
-Azt meghiszem.-mosolygott bele a szemeimbe.
-Miért nem mondtad?-kérdeztem tőle.
-Nem tartottam akkora nagy jelentőséget neki. Még Adam se tudja, csak véletlenül szervezte mára ezt a bulit.
-Köszi, hogy azért nekem elmondtad.
-Nincs mit, megbízok benned. De térjünkvissza az eredeti témához. Akkoriban egy kis faluban laktam a szüleimmel Burn Village volt a neve...-látszott rajta az elszomorodás, ahogy visszagondolt azokra az időkre. -És...
Folytatta volna tovább a mondatot, de Adam nyitott be az ajtón nagy dirrel-dúrral.
-Jenny! Elle rosszul van! Még sose láttam ilyennek! Azt hiszem egy kicsit illuminált állapotban van, siess kérlek! Vidd vissza a szobátokba mielőtt valami baja esik!
Beletelt egy kis időbe mire eljutott az agyamig az amit Chuck lakótársa mondott. Nem tudtam elhinni. Ennek ellenére gyorsan felálltam és siettem megmenteni a legjobb barátnőmet attól ,hogy mindenféle hülyeséget csináljon. Mert már volt ilyen alkalom és senki sem szeretné ha az megismétlődne.