2014. július 17., csütörtök

Augusztus.31.-Vasárnap

Miután Elle-t visszakísértem a szobánkba és lefektettem az ágyába, elindultam, hogy megkeressem Chuck-ot és kérjem a története folytatását. De ahogy kiléptem az ajtón meghallottam legjobb barátnőm segélykiáltásait, ezért visszarontottam az ajtón. Szerencsére nem történt semmi baj, csak enyhé szólva a fejébe szállt az ital.
Eredetileg képtelenség, hogy egy vámpír másnapos legyen, de a kivétel erősíti a szabályt, ezért nagyon ritkán előfordul az ilyen, erről tanultunk. Már volt egy ilyen baleset és nagyon csúnya vége lett. Sajnáltam, hogy pont Elle esett bele ebbe a 0,001%-ba, akinél az ilyesmi mégis lehetséges. Elle még sose ivott egy-két pohárnál többet, nem tudom, hogy mi üthetett belé és azt se, hogy most miért húzott le pár pohárnál többet.
De a biztonság kedvéért ott maradtam vele. Nem akartam, hogy bármiféle baja essen véletlenül.
Majd ha kijózanodott a BFF-em aztán megkeresem Chuck-ot.
Kopogtak az ajtón.
Aztán Nate fejét látom benézni rajta. Megkönnyebbültem. Egészen másra számítottam.
-Hogy van?-érdeklődött.
-Csak egyszer ébredt fel, de aztán rögtön visszaaludt.
Odament és adott egy puszit a homlokára.
-Késő van. Feküdj le te is, ő majd kialussza magát és jobban lesz.-bíztatott. Gondolom az arcomról le lehetett olvasni a rémületet és próbált lelket önteni belém.
Ránéztem az órára. Már hajnali fél hármat mutatott.
-Igazad lehet.-és ásítottam.
-Jó éjszakát! Aludj jól!-búcsúzott el.
-Neked is!-mondtam,de már valószínűleg nem hallotta, mert az ajtó már zárva volt.
Reggel Elle még aludt amikor felkeltem, ezért nem vártam meg a reggelivel. Az ebédlőben találkoztam Nate-tel és Valentine-nal, akik érdeklődtek a barátnőm állapotáról.
A szememmel körbepásztáztam a termet de sehol sem láttam azt akit akartam.
Aztán egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
-Sziasztok! Leülhetek?-kérdezte.
-Természetesen.-válaszolta mindnyájunk nevében Nate.
-Köszi.
A hang felé fordultam és megláttam, azt akiért végignéztem az asztalokat.
Chuck ült le mellém.
-Jó étvágyat!-mondta udvariasan.
-Neked is!-vágtam rá és egy másodperccel utána Nate és Valentine is.
Mikor Chuck befejezte az első adagját még éhes maradt, de amit akart volna enni az már nem volt nálunk, ezért felállt, hogy hozzon a konyháról.
Szerettem volna vele beszélni, ezért utána siettem. Ááá dehogy volt feltűnő...
-Chuck!-szóltam utána.
A neve hallatán hátrafordult és mélyen a szemembe nézett.
-Tessék?
Egy kicsit zavarban voltam de azért még el tudtam mondani amit akartam.
-Arra gondoltam...hogyha még nem gondoltad meg magad...elmesélhetnéd amit akartál, mielőtt jött a hír Elle-ről.
-Persze, hogy akarom. Hosszú idők óta van ez az egy dolog amit szeretnék.
-Köszi.-nem tudtam erre jobb választ adni.De azért megpróbáltam én is valami szépet mondani neki- Nekem is jól esett, hogy végig halgattál és köszönöm is.
-Nincs mit. Örülök, hogy bízol bennem. De ma inkább foglalkozz Elle-lel, most ő a legfontosabb.
-Köszi, hogy ilyen megértő vagy ezzel.
-Ez csak természetes.-és kacsintott egyet. Majd továbbhaladt azért amiért útnak indult.
Mikor visszaértem Nate nem kímélt a kérdéseivel.
-Na? Mi történt?-kérdezte, mert ő egy tipikus olyan srác aki nem maradhat ki semmiből.-Tudtam, hogy tetszik neked!
-Nem tetszik!-vágtam vissza neki.
-De igen!-csatlakozott az ellenem lévő csapatba Valentine is.
-Köszi...-szóltam le.
-Na de most tényleg!-kérlelt tovább Nate.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam mosolyogva és tettetett megsértődéssel.
-Valaki szerelmeeeees!-üvöltötték egyszerre. Meg van bennük az a gén ami a legtöbb LB-nél. Csak egy pillantásból meg tudják mondani mire gondol a másik vagy esetleg mint most, egyszerre támad ugyanaz az ötletük és egyszerre fejezik is ki magukat.
Éreztem, hogy pirulok, mint a paradicsom.
-Nem is csak egy kicsit!-kontrázott Valentine.
-Mondom, hogy nem vagyok szerelmes!
-Jól van hagyunk...-egyeztek meg.
-Köszönöm.
Aztán felálltam és felsiettem Elle-hez.
Fent őt még mindig az ágyában találtam, de már felkelt és olvasott. Ez jó jel.
-Szió!-köszönt,amikor meglátott.
-Szia, jól vagy?-érdeklődtem az állapota felől.
-Soha jobban!-felelte életvidám kedvvel.
-Akkor jó. Megnyugodtam.
-Miért mi történt?
-Nem emlékszel?
-Nem, csak annyira, hogy megérkeztünk a partyra. A többi sötétség.
Leesett az állam. Sose voltam még részeg, de nem gondoltam volna, hogy ilyeneket okozhat.
-Tegnap egész este illuminált állapotban voltál.
-De az lehetetlen!
-Ezek szerint nem. Te vagy a kivétel. Meg a múltkori gyerek...
-Milyen eset?
-Tudod, ami azzal a lánnyal történt. Benne volt az újságban...
-Aki leugrott a padlástorony tetejéről egyenesen egy fába, hogy meghaljon?
-Igen, róla beszélek.
-Nagyon morbid. De én nem leszek ilyen.-próbált nyugtatgatni, bevallom semmi sikerrel.
-Ő se az a típus volt aki annyira meg akart volna halni...csak kérlek ne igyál máskor több whisky-t  egy, két pohárnál. A kedvemért ígérd meg!-esedeztem.
-Jó, de csak a te kedvedért...Amúgy is tartozom neked a csütörtöki szív miatt.
-Ez igaz.-mondtam és visszagondoltam az ízére, de majdnem megint visszajött volna az amit nagy nehezen magamba tömtem.
-És sajnálom, hogy miattam kellett hazajönnöd.-kért bocsánatot.
-Semmi baj, hiszen erre vannak a legjobb barátnők, hogy megvédjenek az alkohol utóhatásaitól.-mosolyogtam rá.
-Köszi.-mondta és nyomott egy jókora puszit a bal arcomra.
A nap további részében csajos napot tartottunk, de előtte szóltunk Nate-nek, hogy ne aggódjon Elle miatt.
Megnéztünk 5 filmet köztük a Twilight-ot, csak azért, hogy kiröhögjük a kamu vámpírokat és pro és kontra listát írjunk a két misztikus pasiról, akik egy emberlányért küzdenek.
Estére annyira elfáradtunk, hogy úgy dőltünk ágyba, ahogy voltunk. Nem volt egy jó dolog az az éjszakázás, mert mint az utolsó pillanatban eszünkbe jutott, másnap reggel lesz az első napunk végzős gimnazistákként...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése