Naplóm!
Tegnap esti felismerésem után rájöttem, hogy ezt el kell mondanom valakinek, aki megért, mert ha nem teszem be fogok golyózni. Ezért megkerestem Elle-t akivel aznap még nem is beszéltem. Felmentem hát a szobánkba, hátha ott találom. Szerencsémre ott volt.
-Hello!-köszöntem neki, ahogy beléptem.
-Szió!
-Mindenhol kerestelek már! Tudunk beszélni?
-Persze.
-Be kell vallanom valamit. Igaz, hogy még nem nagyon ismerem, de úgy érzem, mintha már évekkel ezelőtt találkoztunk volna. Olyan jól elbeszélgetünk ma és megbízunk egymásban. És ez jó érzés. És azt hiszem...,hogy idő közben szerelmes lettem belé.-mondtam ki, de éreztem, hogy az arcomba szökik a pír, ahogy ezt kimondtam. - Chuck-ba.
-Hű. Gondoltam, hogy előbb utóbb el fogod mondani, mert láttam, ahogy kezdetek óta nézel rá. Máshogy tekintesz rá, mint anno Chris-re, de mégis ugyanúgy. Bocsi, ezt nem tudom jobban megfogalmazni, remélem azért megérted a lényeget.-mosolygott aztán hozzátette- amúgy örülök neki, hogy így érzel, szerintem illetek egymáshoz.
-Köszi, hogy megérted.-mondtam és adtam egy puszit az arcára.
-Ilyenek a legjobb barátnők.-és kacsintott.
Ahogy beszélgettünk, el is felejtettem, hogy ma iskola is van.
Sietve bepakoltam a mai tancuccokat.
1.Tesi
2. Francia
3. Informatika
4. Kémia
5. Német
6. Német
7. Történelem
8. Matek
A franciát és a németet szeretem, de a többi csak azért van mert azok az alaptanulmányok. Matekból mondjuk egyáltalán nem vagyok rossz, sőt van néha, hogy még élvezem is. Mondjuk a dupla német az nem lesz könnyű...
A szokásos sulis összeállításom vettem fel, ami egy farmerből, egy hozzá illő felsőből és a Converse-emből állt. Igaz, ha jobb az idő szívesen veszek fel szoknyát vagy akár ruhát is csak a harisnyát nélkülözöm, mert az utálom.
Egy könnyű matek után úgy terveztem, hogy Chuck-kal töltöm a délutánt és úgy látszik ő is így gondolta, mert ahogy kicsöngettek elpakolt és jött felém.
-Van kedved jönni a pavilonba?-kérdezte.
-Naná.-mosolyogtam rá.
Megállapítottam, hogy a ma annyira elbűvölő, hogy annál nem lehet senki se jobban az.
Ilyen a szerelem.
Belenéztem sötétbarna szemébe, ami majdnem fekete, ha nem sütött rá a nap.
Felmentünk tehát a pavilonba, ott pedig leült mellém.
-Valami személyeset szeretnék neked mondani, mert megbízom benned.
-Mond, hallgatlak. És köszi, én is megbízok benned.
-Azt hiszem, hogy beleszerettem egy lányba az osztályból. Azért kérdeztem azt amit kérdeztem tegnap. Első látásra megcsodáltam.
-Ooo, ilyen hamar? És ki a szerencsés lány?
Ebben a pillanatban, azt vártam, hogy kimondja a nevemet. De még várt egy kicsit, mert gondolom félt attól, hogy mit fogok gondolni.
-Diana.
Ekkor állt meg bennem az ütő. Ezt nem hiszem el. Hogy lehetek ekkora barom?? Tudtam, hogy nem lenne szabad beleszeretnem egy Chuck félébe.
-Ahha. Tudod, hogy én nem különösebben szívlelem őt, sőt nem nem szívlelem, egyenesen utálom. De ha te így vagy vele...ezek a te érzéseid. Nem tudsz ellene mit tenni.
-Köszi, hogy megérted.
-Nincs mit. Ilyen egy barát.-nem bírtam sokáig visszatartani a sírást, ezért megpróbáltam valamilyen kifogást keresni, hogy elmenjek.- Bocsi, de most mennem kell, mert Fedének megígértem, hogy elmegyek vele a könyvtárba. És köszi, hogy ezt megosztottad velem.-mondtam ki végül és tettem hozzá egy műmosolyt.
-Oké, nekem is mennem kéne...Akkor majd még találkozunk. Ha ma nem is akkor holnap.-mondta és kacsintott egyet.-Esetleg tudsz néhány tanácsot adni lányügyben? Mármint te régebben ismered és ezért. Másban meg nem bízok ennyire, mint benned.
-Persze, de tényleg mennem kell. Szia.
-Szia.-köszöntünk el egymástól.
Ahogy kiértem a látóteréből, nem bírtam megállni sírás nélkül. Futottam, hogy nehogy meglássanak így. Siettem fel Elle-hez.
Beléptem és ahogy meglátta a könnyektől torzított arcomat megkérdezte:
-Mi a baj?-és felpattant majd magához ölelt.
-Most mondta el, hogy Dianát szereti.-mondtam ki két sírás között.
-Ó hogy a ...-mondta, persze ez csak a cenzúrázott verziója annak.-Semmi baj.-és nyomott egy puszit az arcomra.- Majd rájön, hogy egy kis ribanc, csak idő kérdése.
-Ezzel most nem nagyon nyugtattál meg.
-Bocsi.-szomorodott el.
A nap többi részét a szobánkban töltöttem Elle-lel, aki tényleg nagyon jó barátnőként viselkedett és ápolta a lelkemet.
Nem akartam most Chuck közelében lenni, főleg azért mert ha ránéznék elöntene a sírás abban a pillanatban.
Este álomba sírtam magam és Chuck-ról álmodtam.
Csak érteném az ilyen dolgoknak miért pont velem kell történnie...
Tegnap esti felismerésem után rájöttem, hogy ezt el kell mondanom valakinek, aki megért, mert ha nem teszem be fogok golyózni. Ezért megkerestem Elle-t akivel aznap még nem is beszéltem. Felmentem hát a szobánkba, hátha ott találom. Szerencsémre ott volt.
-Hello!-köszöntem neki, ahogy beléptem.
-Szió!
-Mindenhol kerestelek már! Tudunk beszélni?
-Persze.
-Be kell vallanom valamit. Igaz, hogy még nem nagyon ismerem, de úgy érzem, mintha már évekkel ezelőtt találkoztunk volna. Olyan jól elbeszélgetünk ma és megbízunk egymásban. És ez jó érzés. És azt hiszem...,hogy idő közben szerelmes lettem belé.-mondtam ki, de éreztem, hogy az arcomba szökik a pír, ahogy ezt kimondtam. - Chuck-ba.
-Hű. Gondoltam, hogy előbb utóbb el fogod mondani, mert láttam, ahogy kezdetek óta nézel rá. Máshogy tekintesz rá, mint anno Chris-re, de mégis ugyanúgy. Bocsi, ezt nem tudom jobban megfogalmazni, remélem azért megérted a lényeget.-mosolygott aztán hozzátette- amúgy örülök neki, hogy így érzel, szerintem illetek egymáshoz.
-Köszi, hogy megérted.-mondtam és adtam egy puszit az arcára.
-Ilyenek a legjobb barátnők.-és kacsintott.
Ahogy beszélgettünk, el is felejtettem, hogy ma iskola is van.
Sietve bepakoltam a mai tancuccokat.
1.Tesi
2. Francia
3. Informatika
4. Kémia
5. Német
6. Német
7. Történelem
8. Matek
A franciát és a németet szeretem, de a többi csak azért van mert azok az alaptanulmányok. Matekból mondjuk egyáltalán nem vagyok rossz, sőt van néha, hogy még élvezem is. Mondjuk a dupla német az nem lesz könnyű...
A szokásos sulis összeállításom vettem fel, ami egy farmerből, egy hozzá illő felsőből és a Converse-emből állt. Igaz, ha jobb az idő szívesen veszek fel szoknyát vagy akár ruhát is csak a harisnyát nélkülözöm, mert az utálom.
Egy könnyű matek után úgy terveztem, hogy Chuck-kal töltöm a délutánt és úgy látszik ő is így gondolta, mert ahogy kicsöngettek elpakolt és jött felém.
-Van kedved jönni a pavilonba?-kérdezte.
-Naná.-mosolyogtam rá.
Megállapítottam, hogy a ma annyira elbűvölő, hogy annál nem lehet senki se jobban az.
Ilyen a szerelem.
Belenéztem sötétbarna szemébe, ami majdnem fekete, ha nem sütött rá a nap.
Felmentünk tehát a pavilonba, ott pedig leült mellém.
-Valami személyeset szeretnék neked mondani, mert megbízom benned.
-Mond, hallgatlak. És köszi, én is megbízok benned.
-Azt hiszem, hogy beleszerettem egy lányba az osztályból. Azért kérdeztem azt amit kérdeztem tegnap. Első látásra megcsodáltam.
-Ooo, ilyen hamar? És ki a szerencsés lány?
Ebben a pillanatban, azt vártam, hogy kimondja a nevemet. De még várt egy kicsit, mert gondolom félt attól, hogy mit fogok gondolni.
-Diana.
Ekkor állt meg bennem az ütő. Ezt nem hiszem el. Hogy lehetek ekkora barom?? Tudtam, hogy nem lenne szabad beleszeretnem egy Chuck félébe.
-Ahha. Tudod, hogy én nem különösebben szívlelem őt, sőt nem nem szívlelem, egyenesen utálom. De ha te így vagy vele...ezek a te érzéseid. Nem tudsz ellene mit tenni.
-Köszi, hogy megérted.
-Nincs mit. Ilyen egy barát.-nem bírtam sokáig visszatartani a sírást, ezért megpróbáltam valamilyen kifogást keresni, hogy elmenjek.- Bocsi, de most mennem kell, mert Fedének megígértem, hogy elmegyek vele a könyvtárba. És köszi, hogy ezt megosztottad velem.-mondtam ki végül és tettem hozzá egy műmosolyt.
-Oké, nekem is mennem kéne...Akkor majd még találkozunk. Ha ma nem is akkor holnap.-mondta és kacsintott egyet.-Esetleg tudsz néhány tanácsot adni lányügyben? Mármint te régebben ismered és ezért. Másban meg nem bízok ennyire, mint benned.
-Persze, de tényleg mennem kell. Szia.
-Szia.-köszöntünk el egymástól.
Ahogy kiértem a látóteréből, nem bírtam megállni sírás nélkül. Futottam, hogy nehogy meglássanak így. Siettem fel Elle-hez.
Beléptem és ahogy meglátta a könnyektől torzított arcomat megkérdezte:
-Mi a baj?-és felpattant majd magához ölelt.
-Most mondta el, hogy Dianát szereti.-mondtam ki két sírás között.
-Ó hogy a ...-mondta, persze ez csak a cenzúrázott verziója annak.-Semmi baj.-és nyomott egy puszit az arcomra.- Majd rájön, hogy egy kis ribanc, csak idő kérdése.
-Ezzel most nem nagyon nyugtattál meg.
-Bocsi.-szomorodott el.
A nap többi részét a szobánkban töltöttem Elle-lel, aki tényleg nagyon jó barátnőként viselkedett és ápolta a lelkemet.
Nem akartam most Chuck közelében lenni, főleg azért mert ha ránéznék elöntene a sírás abban a pillanatban.
Este álomba sírtam magam és Chuck-ról álmodtam.
Csak érteném az ilyen dolgoknak miért pont velem kell történnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése