2014. július 17., csütörtök

Augusztus.30.-Szombat délelőtt

Dear Diary,
ahogy az angolok mondanák. Vagyis...
Kedves Naplóm!
A mai napon rájöttem egy nagyon fontos tényezőre az életemben. Jó,lehet hogy másnak annyira nem fontos , de nekem nagyon, mert még nem éreztem ilyet senki iránt. Mármint aki fiú lett volna.
Az egész úgy volt , hogy Elle reggel bezsongva keltett fel,mert állítása szerint "a hasamra sütött a nap". Persze tudtam ,hogy minek örül ennyire. Persze hogy a Chucknak rendezett üdvözlünk party-nak.
Reggelinek tejbepapit ettünk és hozzá készítettünk magunknak egy kis meleg csésze friss vért. Lehet,hogy van akinek ez gusztustalanul hangzik, az elején nekem is annak tűnt, mivel ez is azok dolgok egyike, amit Elle mutatott meg nekem. Ha belegondolok mekkorát nevetett rajtam, amikor megpillantotta azt arckifejezésem sok évvel ezelőtt amikor megláttam, hogy ezt eszi és issza reggeli gyanánt, nekem is előjönnek a nevetőráncaim. De amúgy nagyon finom.  A többiek már megszokták tőlünk, de őket nem készteti semmi,hogy kipróbálják. Nem tudják mit hagynak ki.
Ezután a laktató evés után felmentünk a szobánkba. Mint már mondtam, Elle nagyon bezsongott, ezért ott ugrabugrált a szekrény előtt, hogy kiválassza azt a ruhát amit este szeretne felvenni. Nem értettem, hogy miért kell már 10-kor elővenni azt a szerelést amibe majd csak este kell megjelenned...De ő Elle és ha ilyen, így kell szeretni, márpedig szeretjük.
Kivett a szekrényből egy miniszoknyát és egy ízlésesen dekoltált  kék ujjatlant, ami nagyon jó állt neki azt meg kell hagyni. De mivel ismerem már nagyon rég óta, tudom hogy nem ebbe fog elmenni este Chuck-hoz és Adam-hez.
-Elkérhetem estére azt a magassarkúdat?-kérdezte, mivel egy a lábméretünk van hogy elkérjük egymás cipőjét.
-A feketére gondolsz?
Szeretem a cipőket. Meg van telve majdnem 9-10 doboznyi csak azokkal és azok is elég nagyok, nem csak 1-2 pár fér el benne. Ezért van mindenféle,-fajta amit csak az ember fel szeretne venni. Ezért kérdeztem vissza, hogy pontosan melyikre gondol.
-Igen, tudod aminek körübelül 15 centis a sarka.
Eszméletlenül ügyesen tud járni ezekben a nagyon tű sarkúakban is, nem tudom hogyan csinálja. Én se vagyok ügyetlen, de azért még van mit gyakorolnom benne. Ezért veszem fel általában a Converse-emet.
-Oké, majd vedd csak el nyugodtan.
-Köszi.-és dobott egy puszit az arcomra.
-Tudod, bármikor.-és én is adtam neki egyet, oda ahova ő is.
Aztán megéreztem, hogy valami korog a gyomromban. Az üresség.
Pedig most ettem.-gondoltam.
De azért elindultam kifele az ajtón, megnézem hátha van még valami kis maradék a konyhán.
-Hova mész? Még neked is meg kell találni a megfelelő ruhát!.-hallottam a hangot a hátam mögül és aztán eszembe jutott , hogy nem szóltam Elle-nek, csak a fejemben játszottam le.
-Éhes vagyok. Majd utána megkeressük a RUHÁT ígérem.
-De hát most ettünk!
-Nem tudom miért de korog a gyomrom...
-Jó menj, de utána megtalálom neked a tökéletes darabot, ha törik ha szakad!
-Ez csak természetes.-aztán megvillantottam tökéletes fogsorom és rámosolyogtam.
Ahogy siettem le a lépcsőn, éreztem hogy van még valami étel az ebédlőben, amit még meg lehet enni. De már hallom hogy pakolnak, jó lenne sietnem.
Ahogy belépek az ebédlőbe, egy tegnap óta ismerős arcot pillantok meg, csak nem tudom hogy mit keres itt reggeli után. Lehet, hogy ő is éhes maradt.
-Szia Jenny! Te hogy hogy még itt?-kérdezte.
-Hello Chuck! Valami októl fogva korogni kezdett a gyomrom, de még az ebéd messze van, nem akartam addig várni, ezért lejöttem megnézni hátha van még itt valami maradék. És te hogy hogy itt vagy ennyi idővel reggeli után?
-Sikeresen átaludtam a reggelizést. Ezért most jöttem, hogy pótoljam.
Ahogy kimondta már elkezdtem emlékezni arra, hogy tényleg nem láttam őt reggeli alatt.
-Hát akkor eszünk együtt?-kérdeztem félénken, mert féltem a válaszától, hogy esetleg visszautasít. Mondjuk barátok vagyunk nem? Akkor miért ne ehetnénk együtt, hogyha mind a ketten éhesek vagyunk?
-Oké. Te mit kérsz?-lehet, hogy ezt csak illedelmességből kérdezte? Esetleg tényleg érdekli?
-Tejbepapit egy pohár vérrel. És te?-ezt a mondatot félve mondtam ki, attól félve, hogy esetleg undorodni fog, hogyha meghallja, hogy miket eszem. Mert talán egyszer hallottam egy olyan mondást, hogy "az vagy amit megeszel".
-Nem hangzik rosszul.-mondta-Akkor én is eszek akkor azt. Igazából még nem ettem olyat, de megkóstolom.-és mosolyra húzta a száját, mint aki elismerésre vár.
-Nagyon finom. Még régen mutatta nekem Elle, de a többiek ódzkodnak tőle, hogy megkóstolják.-mondtam, de még hozzát tettem-nem tudják mit hagynak ki...-és mosolyogva néztem vissza rá.
Megcsináltam neki is egy adagot, mert ő még nem tudta, hogy miképpen is csinálja egy igazi profi.
-Köszi.-mondta amikor végül elé tettem egy gőzölgő pohárral a vörös italból.
-Nincs mit-vágtam rá az evidens választ.
Az evés közben egyszer csak megszólal:
-Te valójában mit keresel itt? Mármint azt értem, hogy Elle hozott ide,de ha nem bánod megkérdezhetem, hogy miért?
Hirtelen elöntöttek a könnyek. Felálltam az asztaltól, otthagytam csapot, papot és Chuck-ot. Szerintem ő nem értette, hogy miért csinálom de nem baj.
Milyen egy pofátlanság volt már ez tőle. Igaz, hogy szépen vezette be, de nagyon úgy hangzott, mintha neki mindenhez köze lenne. Lehet, hogy félreismertem ezt a fiút.
Beviharzottam a lánymosdó egyik fülkéjébe. Abba a WC-be ahova tudom, hogy nem igen járnak lányok, mert nem akarom, hogy megtudják, hogy sírtam.
Magamra zártam az ajtaját és kitört a nagy könnytenger, amit nem lehet egy hamar megállítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése