Reggel arra ébredtem, hogy a nap besüt a sátor kinyitott ablakán. Az elején megijedtem, hogy valami nincs rendben, ha ki van nyitva, de aztán az oldalamra fordulva észrevettem, hogy Chuck nincs mellettem...
Az első gondolatom pesszimistaként az volt, hogy elrabolták a vadászok, de az logikátlan lenne, ha engem itthagynának....
Kikászálódom a fekvőhelyről, egyenesen a napsütésre.
Ott meglepetésemre Chuck-ot találom, aki éppen...süt.
-Jó reggelt!-mondta, ahogy észrevett, mert én semmit se tudtam mondani a csodálkozástól.- Csináltam magunknak reggelit.-tette hozzá, amint meglátta a döbbent arcom.
-Neked is.-mondtam felocsúdva.-Köszi, ez rendes tőled!
Ilyet még nem csinált nekem senki,csak a szüleim anno, azért döbbentem le ennyire.
Jobban körülnéztem, mit csinált. Reggel elment vadászni, mert a tűzön egy-egy nyúl forgott és mellette két kicsi ugrándozott egy gyorsan összeeszkabált ketrecben.
-Idd meg!-nyújtotta ide nekem az egyiket.
Én meg elvettem és ahogy a számhoz emeltem, előjöttek a hosszú szemfogaim...
Közelebb húztam és éreztem ahogy a nyúl vére szétáramlik a számban, ami egy tökéletes érzés volt.
Eközben ráeszméltem arra, hogy már egy jó ideje nem ettem. Ezért még többet akartam, nem volt elég ez az egy.
Oldalra sandítok és látom, hogy ő is ugyanezt csinálja.
Elmúlt az illúzióm, hogy esetleg elkérjem az ő adagját is.
-Szerzek még kettőt.-mondom neki, így burkoltan közölve, hogy még éhes vagyok. Vérre vagyok éhes.
-Veled megyek. Ne menj egyedül!
-Egyél nyugodtan tovább, mindjárt jövök.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Siess!
-Oké.
Ezzel odaléptem hozzá és adtam neki egy puszit megnyugvás végett. Aztán elfutottam.
Azt kérte siessek. Csak, hogy egyetlen nyúl vagy őz, vagy akármi sincs most a közelben. Ez nem lehet igaz!
Mérgelődve futottam tovább.
Aztán megálltam. Éreztem valamit. Valami nem állatit.
Körbeszaglásztam, hátha így jobban ki tudom venni, mi az.
A következő pillanatban egy háló húzott le a földre. Nem akármilyen háló, a vadászok hálója. Be van hintve a "vámpírölő", latin nevén Liliom martagon, azaz turbánliliom porával. Ami ha vámpírhoz ér, égető fájdalmat okoz.
Pont ezt érzem én is.
Legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól, de nem bírok. Nem akarom, hogy tudják, ez mennyire fáj nekem.
Lépteket hallok és egy fekete csizmás férfi áll előttem, de csak ennyit látok belőle.
-Egy vámpír! Nem gondoltam volna, hogy azóta a tűz óta visszamerészkedtek ennek az épületnek a közelébe.-mondta fintorgó hangon.
Nem szólok hozzá. Azzal elveszíteném magam felett a kontrollt.
Ismét lépteket hallok, ezúttal többet. Talán 2-3 emberét.
-Egyszer hasznossá tetted magad Jimmy?-kérdezi tőle egy most idejött férfi.
-Hagyd már Eric! Ne szívd a vérét!-mondja egy női hang. De az utóbbi mondatot, mintha már hozzám idézte volna.
-Vigyük el!-adja ki a parancsot az Ericnek nevezett férfi.
Azzal a lendülettel megfogta a hálót és elkezdte húzni a földön, velem együtt.
Menet közben, Jimmy magától elesik.
-Mi van veled?!-ordítja le Eric.
Ebben a pillanatban akkora roppanás hallatszott, de nem tudtuk honnan jött.
Eric orrának volt ilyen hangja.
A mellette álló nő, rögtön egy karót húzott elő a kabátja zsebéből.
Hirtelen egy nagy vágás került a körém tekeredő hálóra, de nem láttam ki tehette. Valószínűleg az a vámpír aki betörte Eric orrát.
Ebben a pillanatban láttam meg, hogy a fáról ráugrik valami Eric nyakába.
Chuck volt az.
Hirtelen mozdulattal megcsavarta a fejét, ami kiszakadt a helyéről, így a teste többi része holtan esett össze.
A nő erre rátámadott a karóval Chuck-ra, de nem elég ügyesen ahhoz hogy szívbe találjon.
Így csak fájdalmat okozott neki, amit természetesen ő is próbált titkolni.
A nő belátta, hogy nem céloz ehhez a példányhoz elég ügyesen, ezért ledobta a földre a karót és egy ügyes kézmozdulattal gyomorszájon vágta a barátomat.
Erre erőt vettem magamon, hogy kikeljek a hálóból a nyíláson, bármilyen fájdalommal és égető érzéssel jár ez. De nem fogom végignézni, ahogy egy vámpírvadász megöli az egyik barátomat. Veszítettem már el elég embert. Chuck ne legyen köztük!
Egy gyors, de fájdalmas mozdulattal kimásztam a résen, és rögtön éreztem, hogy a virág hagyott égési sérülések kezdenek begyógyulni.
Nem tétovázva tovább nekirontottam a nőnek, kirúgtam a lábát, így a földre került, majd erősen behúztam neki a jobb, majd a bal arcára. Végül Chuck kitépte a torkát a helyéről, így a nő élettelenül a feküdt a földön.
Ezután azt a férfit kezdtem el keresni a tekintetemmel, aki elkapott a hálóval, de már nem találtam sehol.
Elmenekült.
-Egyikük elmenekült.-jelentettem ki.
-Nem lesz nehéz végezni vele, hisz egyedül van. És jól vagy?
-Igen, hála neked.
És ölelésébe borultam, így elmenekülve minden külső bajtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése